| Betűméret: | » kisebb | » nagyobb |
Család: Palkafélék [Cyperaceae]
Azt felismerni, hogy palkaféle növényt látunk könnyű, a fajok besorolása azonban már nagyobb szakértelmet és nagy gyakorlatot is igényelhet. A családot nagy fajgazdagság jellemzi és sok közöttük a közönséges, gyakori faj.
A sások közös jellemzője, hogy a szárleveleken kívül tő-, tőcsokor leveleik is vannak, gyökerük gyakran rizómás, a levelek hosszúkásak, keskenyek. A tőlevélzet közül nem elágazó, egyenes, felálló, rövidebb-hosszabb virágos szárak törnek a magasba, melyeken eredhet néhány szárlevél (pl.: sások), de lehetnek levéltelenek, illetve csak a virágzat alatt levelesek is (pl.: palkák, kákák). A virágzat levélhónalji vagy végálló füzért, álfüzért alkot vagy csómókban ered, a hím- és női ivarú virágok több faj esetében elkülönülnek: a porzós végálló, a termős a száron lejjebb helyezkedik el. A szár a legtöbb faj esetében háromszüg alakú vagy hengeres, belül laza szövettel kitöltött vagy üreges.
A sásfélék fajai többnyire vízi fajok, vizes élőhelyek növényei, de akadnak közöttük üde- vagy szárazgyepi, erdei-, sziki-, homoki fajok is.
Képes magyarázat:
A sások föld feletti részei, illetve a kákák, palkák habitusa a hosszú magasra törő, végálló virágzatú szárakkal.
a: a sás porzós virágazata, b: a termős virágzat (már termésben), c: a hosszú, szálas tőlevelek.
Család: PÁZSITFÜVEK [Poaceae (Gramineae)]
Jellegzetes fűféle habitusú, egyszikű növények, a család felismerése nem ütközik nehézségbe. Virágaik változatos módon, gyakran kalász-ban vagy buga-ban találhatók.
A nemzetségekbe és a fajokba való besorolás több faj esetében nagy gyakorlatot, néha komoly/speciális szakértelmet is igényelhet.
További oadafigyelést, tapasztalatot igényel, hogy az egyes fajok kinézete is változhat a virágzás és magérés folyamatával. Például a buga eleinte zárt majd szétnyílik, később gyakran újra záródik. Más-más időpontban látva a fajt, gyakorlatlan ember más fajra gondolhat, és sok esetben ezen a nyomtatott növényhatározók sem segítenek célirányosan, minden bizonnyal a helyszűke miatt csupán valamely (általában a virágzó/nyitott) bugaformát felrajzolva.
A család gyakoribb nemzetségeivel mindenfelé találkozhatunk: ruderália gyepekben, sziklagyepekben, pusztagyepekben, szyeppréteken, mocsárréteken, szikesekben, erdőkben, sőt még vizes élőhelyen is, hiszen a nád vagy a harmatkása is ebbe a családba tartozik.
Gyakoribb nemzetségek a perjék, csenkeszek, muharok, ujjasmuharok, rozsnokok, tippanok, árvalányhajak. Réteken, legelőkön, parkokban, kezelt gyepekben igen gyakori faj a közönséges tarackbúza, angolperje, réti perje, pusztai csenkesz, sovány csenkesz, zöld muhar, ragadós muhar, pirók ujjasmuhar, egérárpa, csomós ebír, nagy kakaslábfű, puha rozsnok, fedél rozsnok...
Alkothatnak magasfüvű, vagy rövidfüvű gyepeket, vannak közöttük évelő és egyéves fajok is. Sok őshonos, célszerűen összeválogatott évelő fajt fűmagkeverékekben gyepesítésre, pázsit kialakítására is használnak.
Az utóbbi években/évtizedekben néhány adventív (idegenből származó) pázsitfűfaj is felbukkan, sőt terjed, ilyen például az aszályfű és a prérifű.
Képes magyarázat:
A pázsitfüvek virága. (Egyes fajoknál az itt látható, valamely virágtakaró /pelyva, toklász/ részek hiányozhatnak is.)
a: a termő tollas bibéje
b: porzók
c és d: virágtakarók [c: külső és belső toklász, d: külső és belső pelyva]
e, f: szálka (leggyakrabban a toklász szálkás, de fajtól függően szálka lehet a pelyván is, valamint a virágtakaró lehet szálkátlan is - ez sem ritka)
A pázsitfüvek egyik jellemző virágzattípusa
Néhány gyakoribb faj
Angolperje
Csomós ebír
Egérárpa
Zöld muhar
Család: PILLANGÓSVIRÁGÚAK [Fabaceae]
Nemzetségekben és fajokban gazdag család. Közös ismertetőjel, hogy termésük hüvelytermés, amelyben a magvak válaszfal nélkül ülnek. Egy nemzetség (Amorpha) kivételével a pillangós virág is jó ismertetőjel; a virágban a szirmok elnevezése: "csónak", "evezők", "vitorla". A levelek igen változatosak: lehetnek egyszerűek vagy hármasan összetettek (mint például a lóhere esetében), párosan szárnyaltak (például lednek-fajok) vagy páratlanul szárnyaltak (például a jól ismert akác). A páratlanul szárnyalt összetett levélben a végálló levélke levélkekaccsá alakulhat vagy hiányozhat is.
Képes magyarázat:
A pillangós virág és a hüvelytermés. "a": vitorla, "b": csónak és evezők (egymásra simulva).
Néhány faj esetében fontos lehet a vitorla egyes részeinek (lemeze, körme) egymáshoz viszonyított hossza. "vl": a vitorla lemeze, "vk": a vitorla körme:
Egy levéltípus (bükköny)
