A szegfűfélék közös jellemzője a belsőbb virágrészek jelentős részét
takaró, forrt, hosszúkás vagy gömbölyded,
néha hólyagosan "felfújt"
csésze;
az általában nagy, színes, többnyire nem épszélű (kicsípett, sallangos)
sziromlevelek,
melyek száma öt vagy sok; a szárölelő, szárcsomókról eredő szórt
vagy átellenes állású,
vékony-szálas vagy hosszúkás, szélesebb és nagyobb egyszikű típusú levelek.
A termés felnyíló tok. A termet fajtól függően
lehet egyszerű felálló,
alig elágazó vagy erősen bokros, néhány nemzetség esetében heverő is.
Gyakori nemzetségek és fajok tartoznak ide, mint a ruderáliák, szántók
tikszem és tyúkhúr fajai, a gyepek fátyolvirágjai, az útszélek, árokpartok, üde gyepek szappanfű
és mécsvirág fajai, a szikla-, puszta- és homokigyepek szegfűfajai, stb.
Képes magyarázat:
a: forr, hosszúkás csésze (szappanfű), b: gombölyded-hosszúkás csésze
és a csészecimpák (mécsvirág), c: fogacskákkal nyíló toktermés (mécsvirág).
Habszegfű hólyagosra "fújt" csészéje és egy jellemző szegfű virágzat (barátszegfű)