Préselt növényekből gyűjtemény (herbárium) készítése
___________________________

Készíthetünk préselt növényekből gyűjteményt (herbáriumot). Még ma, a fotózás korszakában is van jelentősége a herbáriumoknak, egyrészt maga a foglalatosság, másrészt különös öröm, ha birtokunkban lehet egy ilyen, harmadrészt pedig az, hogy a valós növénypéldány (vagy annak egy része) van a birtokunkban, amin több mindent lehet utólag is tanulmányozni, mint a fotókon. A növény ugyan néha kissé megváltozik, kifakul, sárgul, esetleg megfeketedik – de ez nem baj és néha infomációt is ad a fajról, hogy szárítva hogyan változik.

Többféle praktika van, itt a legegyszerűbb elkészítési módot ismertetjük, amely alapvető esetekben elegendő és célravezető.

1. Gyűjtsünk növényt!

- Védett fajt és védett területen ^[1] nem szabad gyűjteni!
- Ha kicsi a növény (ráfér egy A4-es lapra) akkor gyűjthetjük gyökerestől is, egyébként a legjellemzőbb föld feletti részeit vágjuk le róla. Inkább vágjunk (bicskával, metszőollóval) mintsem szakítsunk. Leveles szárat-ágat mindenképpen gyűjtsünk, és ha van, akkor virágot és termést is. (Ezekért esetleg több időpontban is vissza lehet menni, ha nem egyszerre fejlődnek.)
- Több növény hamar elfonnyad, ezért hamar préselnünk kell – ezért akár már a helyszínen is, magunkkal vitt ideiglenes „présbe” – például könyv lapjai közé tehetjük a növényt. Hogy az ideiglenes présből ne hulljon ki, ne mozogjon benne, át kell fogni gumiszalaggal vagy át kell kötni!
- Ha lehet, határozzuk meg a növényt még frissen (esetleg a helyszínen), ha nem, akkor majd a kiszáradás és herbáriumi lapra helyezés után. A határozás eredményét (fajnév) és a gyűjtés helyét, időpontját valahova jegyezzük fel magunknak, ne felejtődjön el, ne keveredjen össze más gyűjtésekkel.

2. Préseljünk!

- Célszerűen nagyobb (legalább A4-es méretű) könyvet/könyveket használunk présnek. A présben (úgyanígy az ideiglenes présben is) úgy rendezzük el a növényt, hogy szépen kiterüljenek a részei! Figyeljünk arra, hogy úgy legyen elhelyezve, ahogy majd a herbáriumi lapon látni szeretnénk, mert utólag már szinte lehetelen sérülés nélkül hajlítgatni. A levelek esetében (esetleg a termések esetében is) legyen néhány, amelyet úgy helyezünk el, hogy a másik/több oldala, színe, fonáka is látszódjon majd a herbáriumi lapon. Előfordulhat, hogy egyes vastagabb szárakat, terméseket, virágokat valamely módon (pl.: hosszában) ketté kell vágnunk, vagy akár „metszetet” kell belőle készítenünk, amennyiben nem lehet úgy/olyat gyűjteni, hogy a préselés közben megengedjék, hogy a vékonyabb részek is elegendő mértékben lelapulhassanak. Vagy külön kell ezeket préselni, majd a végén egy lapra tenni; de megengedhető az is - ha másképp nem tudjuk megoldani -, hogy egyes részek más-más herbáriumi lapra kerüljenek.

Nem kell szétnyomni, csak enyhébb erővel préseljünk! A présként használt könyvre elegendő egy másik, közepes súlyú könyvet rátenni nyomatéknak. Egy könyvbe több növényt is tehetünk, de figyeljünk rá, hogy ne tömjük nagyon tele a prést, ne deformálják egymást a növények. Szobahőmérsékleten szárítsunk! Nem érdemes sokat mozgatni-nézegetni a préselményt addig, ameddig nincs teljesen megszáradva - bár néha kissé meglevegőztethetjük.
[A préselő könyv lapjai a nedvességtől meghullámosodhatnak, ezért ne a legdrágább, értékes könyvet használjuk!]

A növény alá és fölé keményebb (!) nedvszívó papírt (rajzlap, itatóspapír) tegyünk, hogy gyorsítsa a száradást, különben néhány nedvdúsabb növény megpenészedhet. A növény néhány nap alatt - de legfeljebb 2-3 hét alatt – kiszárad. Ilyenkor törékennyé válhat, óvatosan kezeljük!
A növények a herbáriumi gyűjteményben száraz helyen (szobában, raktárban) nagyon hosszú ideig elállnak.


Néhány préselt növény egy gyűjteményből. Több évtizedes herbáriumi lapok felcímkézés nélkül. A használt papír "normál" rajzlap. Némelyik lapon látszik, hogy a nedvességtől, a vastagabb növényi részek miatt és/vagy a tárolómappában való tárolástól kissé meggyűrődött, hullámosodott, ez nem baj, gyakran elkerülhetetlen is.

3. A herbáriumi lap elkészítése

Vásárolhatunk előre felcímkézett /címkézve nyomtatott/ A4-es méretű herbáriumi lapokat (ez csupán azért jó, mert „dizájnosabbá” teszi a gyűjteményt). Azonban magunk is elkészíthetjük a lapokat.
- Vastagabb lapot használjunk - pl.: rajzlap vagy műszaki rajzlap, fűzőgépes hátlap - mert a 70-80 g-os, szokásosan vékony A4-es „nyomtatópapír” nem elég kemény a herbáriumi lapok nézegetéséhez, rendszerezéséhez, tárolásához.
- Készítsünk utólag, kézírással kitölthető, ráragasztható címkéket (vagy nyomtassuk a szövegeket a lap jobb alsó sarkába) a következő adat-szövegekkel (úgy, hogy legyen elég hely majd beleírni):
    - Magyar név:
    - Család:
    - Latin név:
    - Gyűjtés helye:
    - Gyűjtés dátuma:
    - Megjegyzés:

[A megjegyzés rovatba írhatjuk például, ha a növény több lapon is található, mert például a vastagabb részeit külön préseltük és külön lapra is helyezzük el, vagy ha nem vastagabb ugyan, de több része nem fért fel ugyanarra lapra mert a növény nagy termetű. Nem ijedünk meg szükség esetén a lap felírásaiba utólag belejavítani sem - pl.: téves határozás korrigálása szokott a leggyakrabban előfordulni, vagy valami érdemleges, utólagos megjegyzés.
Előfordulhat, hogy a kiszáradt növény egyes részei megváltoztatják a színüket (pl.: megfeketednek vagy kifakulnak, néha "összemennek") - ez általában természetes jelenség szokott lenni. Ha fontos határozóbélyeget, jelleget érint a jelenség, esetleg érdemes felírni a megjegyzéshez, pl.: "a párta natívan sárga színű", stb.]

Egy címkézett, A4-es lapra nyomtatható laprajzot mellékelünk, ha van lehetőség (bírja a nyomtató) vastagabb papírra nyomtatni, akkor a „sima” rajzlapból, műszaki rajzlapból, fűzőgépes hátlapból magunk is készíthetünk „dizájnos” gyűjtőlapokat.

»
Nyomtatható gyűjtőlap minta

A növényeket helyezzük el a lapon és keskeny-rövid (célszerűen, de nem feltétlenül átlátszó) ragasztószalag-darabokkal (pl.: „cellux”) néhány helyen rögzítsük! Annyi helyen, amennyin ahhoz célszerű, hogy az óvatos mozgatáskor (rendezgetés, nézegetés) ne mozduljon el, ne sérüljön.

4. Tárolás

A lapokat valamely, tetszőleges szempontok (rendszertani kategóriák, növénytípus /fák- lágyszárúak, párfányok, szárazföldi- vagy vízi fajok, gyűjtés helye, stb.) szerint csoportosítva, néhány (10-20-30) lapot egymásra helyezve, kemény, a kereskedelemben kapható átköthető növénygyűjtő mappafedelek között vagy rajzgyűjtő (átgumizható) mappákban lazán, de biztosan átkötve/gumizva tároljuk.

Készíthetünk a mappákhoz tartalomjegyzéket (célszerű is készíteni), hogy ha keresünk egy fajt, könnyebben megtaláljuk.

[¹: A védett területen való gyűjtés tilalma egyértelmű - nem és kész, nincs kivétel! A védett faj egy-egy egyedének begyűjtési tilalma nem védett területről már lehet kissé árnyaltabb.
Például, ha a védett növény - amennyiben meg tudjuk ítélni, hogy így van - egy olyan nem természeti területen található/jelent meg éppen, ahol annak a fennmaradása úgyis kétséges, akkor esetleg tehetünk -e kivételt? Például autópálya-parkoló mindig úgyis újrabolygatott gyepében vagy autópálya melletti folyamatosan kezelt rézsűben a kerítésen belül; szántóföldön, amit később majd úgyis fel fognak újra szántani; település belterületén nyírt gyepben vagy járdarepedésben, stb. Nem lehetetlenek az ilyen előfordulások, vannak rá példák, ha nem is gyakran van ilyen, de jó néhány esetet tapasztaltunk már és minden bizonnyal lesz még a jövőben is ilyen. Nos, ez esetben mindenki maga gondolja meg, hogy megszegheti-e az alapvetően, természeti területeken - nem védett természeti területeken is! - mindig betartandó szabályt.]