Aki a természetben növényeket keres, jól tudja, hogy egyes fajokat a rá következő vegetációs évben nem biztos, hogy
ugyanott megtalál, még ha évelő növényekről van is szó. A hagymás-gumós fajok esetében gyakoribb eset, hogy egy vagy két évet is
"pihennek", nem jelennek meg láthatóan (például: kosbor-fajok - különösen a bangók -, vagy vetővirág...), de az évelők esetében
is előfordul.
Néhány megfigyelést mutatunk meg:
- Például a magyar zergevirágot a "Sás-tó mellett" jelöléssel régi irodalmi adatból mi is ennek a jelölésnek alapján,
a Sás-tó melletti erdőben egy alkalommal felleltük. Egy virágzó és néhány bimbóban lévő egyed is jelen volt az egyik erdőrészben.
A rá következő két évben viszont pontosan ugyanott
kerestük, de nem leltük fel semmilyen vegetációs formáját. Vagy rejtőzködik, vagy időnként eltűnik, majd visszatelepül?
- A hölgy estike Saskő közeli élőhelyét "a Kékes északi gerincén" jelzéssel többször kerestük, és jó néhány év arrafelé történő,
rendszeres és figyelmes keresés után, csak az egyik kedvező évben találtuk meg. A növény akkor sok virágos tövet hozott, más években pedig
"rejtőzködik", alig találni valamilyen vegetatív állapotban lévő - és nem is virágzó - tövet.
- Ugyancsak "Kékes-észak" jelzéssel egy-egy évben többször is, eltérő évszakokban is kerestük a pávafarkú salamonpecsétet,
és két év is eltelt, mire a szemünk elé bukkant mindig ugyanzon az útvonalon. Azóta jelen van, bár igen hullámzó egyedszámmal és
hol virágzik, hol csak vegetál.
Tehát összefoglalva azt mondhatjuk, hogy azt az alapszabályt, amit eddig is tudtunk, hogy egy terület teljes növényzetének
felleléséhez több évben és eltérő vegetációs időszakokban is fel kell keresni egy területet, még kiegészíthetjük azzal, hogy
ennek nemcsak az az oka, hogy a jelen lévő egyedeket nem vesszük észre, hanem néha nincsenek is "könyen megláthatóan" jelen,
néha felbukkannak, néha "el-el tűnnek".
