Ritka növényünk. Mi egyik előfordulását ismerjük: Budaörs, Kő-hegy (Kálvária-domb) -
a dolomittömb egyik kisebb, a kápolnától nyugatra eső
területén.
Az állományt a 2010-es évek közepén-végén több alkalommal
kerestük fel. A nem veszélytelenül, de azért óvatosan bejárható közvetlen élőhelyterület kicsi, becslésünk alapján legfeljebb
mintegy negyedhektárnyi. Csapadékosabb években nagyobb egyedszámú és fejlettebb (20-30 cm magasságú), szárazabb
években kisebb egyedszámú és fejletlenebb (10-20 cm magasságú) egyedeket találtunk.
A terület szisztematikus
bejárásával a séta közben észrevehető becsült egyedszám a legjobb évben is legfeljebb kb. 20 tő körüli volt, de
általában inkább kb. 5-10 könnyen észrevehető egyedet találtunk. A növény az omladékony, kőtörmelékes és szárazabb,
egyéb növényeket is alig tartalmazó déli oldalon nem fordul elő (mi ott nem találtunk). A tetőn és a gerincen alig
1-2 egyedet találtunk. Az északi kitettségben pedig főként - de nem kizárólag - a valamelyest felhalmozódott, bár
igen sekély talajú, zártabb sziklagyepű, féllábszárig-térdig érő kis letörések (kis kőfülkék) védelmében, néhány
tized négyzetméternyi gyepekben fordulnak elő nagyobb gyakorisággal az egyedek. A nagyobb kiterjedésű,
dolomittörmelékes, szinte talajmentes, nyíltabb sziklagyepű felületeken kevesebb egyed növekszik ki. Ez az
előfordulás-jelenség - úgy gondoljuk - talán nem annyira az ökológiai igények miatt van így, hanem inkább amiatt,
hogy a terméseket ezekre a kis menedékhelyekre tudja odafújni a szél úgy, hogy ott fenn is akadnak, meg is maradnak
a csírázásig.
Az állomány helyzetét a kis egyedszám és kis terület ellenére stabilnak gondoljuk, mert évszaktól
függően mindig találtunk több virágzó vagy termést hozó és azt beérlelő egyedet is.
[Megj.: a szóban forgó
terület egy része meglehetősen nagy kiránduló-túrázó forgalommal, kutyasétáltatással terhelt, de más részei nehezebbenn
megközelíthetők, itt az emberi jelenlét nem jellemző, ezért talán a növény fennmaradása továbbra is biztosított.]
