| Betűméret: | » kisebb | » nagyobb |
Sztyepprétek, sziklagyepek, hegyi kaszálórétek (ÁNÉR: szikesek, zárt száraz- és félszárazgyepek, domb- és hegyvidéki gyepek)
Sztyepprétek, lejtősztyeppek
Sziklagyepek
Hegyi kaszálórétek
A sztyepprétek két jellemző területen találhatók. Az alföldön és a hegylábperemi élőhelyeken, mint az egykori erdőssztyeppek fátlan pusztagyep-típusú maradványai, a középhegységek déli dombvidékein pedig lejtősztyepprét formájában.
Hazánkban az erdőssztyepp egykor jelentős kiterjedésű alföldi vegetáció volt, az alföld nagy része ebbe a xeroterm klímatípusba sorolható.
Az őshonos fás vegetációt (homoki- és lösztölgyesek) azonban mára szinte teljesen kiirtották, és a gyepeknek is csak maradványai vannak meg. Ennek ellenére szólni kell róluk, természeti értékességük miatt. A homokpusztagyepeket a » homoki vegetáció részben már említettük. Itt a löszpusztagyepek és füves puszták érdemelnek említést.
Ezek a gyepek sok, a mezőgazdaság miatt visszaszorult fajt tartalmaznak, pl.: árvalányhaj-fajok, taréjos búzafű, erdélyi hérics, bókoló zsálya. Megtalálható a löszjelző macskahere is. Gyakori a parlagi rózsa megjelenése is. A rövidfüvű gyepek kiváló élőhelyei a kisemlősöknek, pl.: az ürgének is. Átmenetet képezhetnek a homok- és szikespusztagyepek között. Szép kiterjedésben maradtak meg a Dél-Hevesi Füves Puszták, melyek jelentős madárélőhelyek is.
A lejtősztyepprétek más néven pusztafüves lejtők az alföldről a domboldalakra felhúzódó, illetve a domboldalak melegkori reliktumállományai. Többnyire kakukkfüves vagy árvalányhajas gyepek, sziklagyepekkel mozaikosak lehetnek. Pázsitfűfajaik közül jellemzőek például a pusztai csenkesz, vékony csenkesz, karcsú fényperje. Sok védett növényfaj található itt, pl.: a Natura 2000-es faj, a piros kígyószisz, a csinos- és bozontos árvalányhaj, hosszúlevelű árvalányhaj, tavaszi hérics, nagy pacsirtafű, fekete kökörcsin, magyar bogáncs stb. Löszön itt is jelen lehet a macskahere. A xeroterm klímajelleg mellett érdekesség az egyébként vizet kedvelő réti iszalag néhány lejtősztyeppréti előfordulása (pl: Apc, Gyöngyös). Ezek a rétek sok védett gerinctelen fajnak adnak otthont, például ilyen tipikus élőhelyeken él mozaikosan a pannongyík is.
A sziklagyepek két típusát említhetjük: mészkő- és dolomitsziklagyepek és vulkánikus, döntően andezit sziklagyepek. A sziklagyepek vékony váz- vagy kőzethatású talaján a szukcesszió kezdeti vagy csak kevéssé előrehaladott stádiumaiban van a növényzet. A nyílt sziklagyepek talajképzői a zuzmók, mohák, kőtörőfüvek, szép fajai a Janka-tarsóka, apró nőszirom; a záródó- és zárt sziklagyepek már árvalányhaj fajokat is megtartanak, de leginkább sziklagyepi csenkesz és perjefajok adják a gyepet. Jellemző a tavaszi hérics, mezei zsálya, kocsord-fajok, egyes peremizs-fajok (selymes p. kardos p.); több helyen (ahol még sziklakibúvások is vannak) a nagyezerjófű, löszön a macskahere is megjelenhet.
Érdekesség, hogy a cserjésedés, erdősülés több helyen (pl.: Tokaj-Zempléni-hg. gyöngyösi Sár-hegy, apci Somlyó) törpemandulás vagy az azt helyettesítő csepleszmeggyes formában is indulhat.
Sziklagyepeinkhez kötődik flóránk néhány különleges, kiemelkedő védettségre érdemes bennszülött növénye, mint például a Tornai-karszton a tornai vértő, vagy a pilisi len (dolomitlen) Pilisszentiván mellett dolomitsziklagyepben.
A hegyi kaszálórétek fás vegetáció irtása után alakultak ki. Általában kis kiterjedésűek, folyamatos kaszálást igényelnek, mert a legtöbb helyen visszaerdősülnének. Értékük a másodlagosan (az emberi beavatkozás után) kialakult fajgazdag flóra. Szép növények például egyes sisakvirág-fajok, tárnics-fajok, szártalan bábakalács, néhol (pl.: Zemléni-hg.) a réti kardvirág.
Pusztafüves lejtő koranyáron
Sztyeppesedő, záródó andezit sziklagyep koratavasszal
Sziklagyep-sztyepprét-átmenet a gyep záródásával
Fajgazdag lejtősztyepprét peremizsekkel, legyezőfüvekkel
Árvalányhajas lejtősztyepprét - hosszúlevelű árvalányhaj és kocsord-fajok elszáradt ágai; árvalányhajak, pázsitfüvek
Pusztai csenkeszes lejtősztyepprét - az előtérben erdélyi gyöngyperje, szálanként pusztai csenkeszek
Nyílt sziklagyep-folt lejtősztyeppben. Jellemző vegetáció: pázsitfüvek (árvalányhaj), varjúháj-fajok, homoki pimpó, moha-fajok; a sziklakibúvásokon zuzmók.
Kopár dolomitgyep. Több ritka és védett faj élőhelye, pl.: magas gubóvirág, nyúlszapuka, szürke napvirág, magyar méreggyilok
Sziklagyepi szukcesszió: kezdő állapot (a képen lentebb): moha, varjuháj, kövirózsa; majd későbbi állapot (a képen fentebb): csenkesz, macskafarkú veronika, herehurafű, kocsord
Alacsonyabb és magashegyi kaszálórét (a felvétel az erdélyi-Kárpátokban készült - Magyarországon hasonló leginkább a Bükkfennsík, illetve a Börzsöny egyes rétjei). A rétekre jellemző a nagy kiterjedés és a fajgazdag gyep.
Alföldi erdőssztyepprét, kialakulása valószínűleg emberi beavatkozás (erdőirtás) következménye
A sztyepprétek, pusztagyepek jellemző fajai az árvalányhajak
A sztyepprétek, lejtősztyeppek gyakori faja a parlagi rózsa
A pusztagyepek jellemző faja a taréjos tarackbúza, amely az Alföldön már alig maradt fenn néhány helyen
Dombvidéki száraz lejtősztyepprét
A sztyepprétek gyakori faja a koloncos legyezőfű
A lejtőszyeppek ritka, védett faja a piros kígyószisz
A sztyepprétek száraz füves vegetációja könnyen leéghet. Az előző őszi tűz után tavaszal a gyep a leégett részeken egy-két héttel hamarabb újul (jobboldalt)
Sziklai szukcesszió. A kőzet aprózását zuzmók, kőtörőfüvek kezdik. A képen a sziklai ternye.
Nyílt andezit sziklagyep - kora tavaszal még csak a zuzmók tűnnek fel
Kis kiterjedésű riolit sziklagyep zárt tölgyesben, a szukcesszióját a mohák és kőtörőfüvek (pl.: borsos varjuháj) kezdik
Fenyérfüves andezit törmelékgyep (Mátra)
Virágzik a sziklagyep - közönséges kakukkfű, hatsoros varjuháj
A sziklagyepek jellemző faja az apró nőszirom
Riolit sziklagyep - a sziklagyepek gyakori, jellemző pázsitfüvei többek között a csenkesz- és perje fajok - szilikát gyepben (andezit, riolit) például a magyar perje.
Mohás szilagyep (a mohák leginkább a kevésbé kitett gyepekben (pl.: északi lejtőkön) fordulnak elő nagyobb mennyiségben.
Üde sziklagyep nagy fajgazdagsággal: mohák, kőtörőfüvek, páfrányok, pázsitfüvek
Száraz nyílt sziklagyep nagy fajgazdagsággal: varjuhájak, kőtörőfüvek, pázsitfüvek
A meredek mészkősziklagyepben a szukcesszió lassan halad (Aggtelek)
Nyílt mészkősziklagyepekkel mozaikos karsztbokorerdő (Budai-hg.). Igen fajgazdag élőhely, sok ritka növényfajjal, például: magas gubóvirág, magyar nyúlszapuka, borzas szulák, nagyezerjófű.
Nyílt mészkősziklagyep (Bélkő), talaj gyakorlatilag nincs. Főként kövirózsák, varjúhájak élőhelye.
Nyílt mészkősziklagyep (Bélkő) vékony kőzethatású- és váztalajjal, deres csenkesz, sárga hagyma, macskafarkú veronika növényzettel. Megjelenik még a sziklai (piros-) madárbirs is, mint alacsony cserje.
Törmelékes, nyílt dolomit-sziklagyep (Sas-hegy). Sok ritka, reliktum faj otthona, pl.: csikófark, nagyfészkű hangyabogáncs, budai nyúlfarkfű.
Nyílt és zárt dolomit-sziklagyep (Budaörs). A sziklákon állományalkotó fajok a magyar gurgolya és a deres csenkesz, a zártabb részeken a prémes gyöngyperje.
Zárt dolomit-sziklagyep (Budaörs), csinos árvalányhajas - prémes gyöngyperjés gyep.
Dolomit sziklagyep (Nagy-Szénás oldalában)
az előtérben magas gubóvirág, molyhos napvirág
Dolomit sziklagyep és bokorerdő (Nagy-Szénás oldalában)
Szyepprétbe átmenő, záródó dolomit sziklagyep (Nagy-Szénás).
Tömeges a magyar nyúlszapuka és a molyhos napvirág, itt-ott a magas gubóvirág, és néhol már az árvalányhajak is "szálanként" megjelennek.
Dolomit sziklagyep (Pilis)
Dolomit sziklagyep (Pilis)
Zárt dolomit-sziklagyep (Széchenyi-hegy)
Zárt dolomit-sziklagyep (Széchenyi-hegy)
Karrmező Aggteleken - mészkősziklagyep-foltok és lejtősztyepprét mozaikja
Tipikus sziklagyepi élőhely - a könnyen porló és mozgó tufakőzeten kis kiterjedésű, ún. törmelékgyep-foltok alakulnak ki
Mészkő-lejtőtörmelék szukcessziója: mészkősziklagyep foltok, ahol a pázsitfüvek mellett virágos növények is jelentős tömegben vannak jelen. [Fertőrákos]
Északi kitettségű andezit sziklás élőhely (a Központi-Mátrában). Főképpen páfrányok lakják, itt-ott, talajfolton egy-egy tő pázsitfű (pl.: magyar csenkesz) is megtelepedhet: "sziklagyep". Fásszárú fajok is jelen vannak pl.: fekete madárbirs.
Törmelékes andezit sziklagyep (Sár-hegy). A törmelékesség elsősorban az egykori kőbányászat miatt van, csak részben természetes eredetű.
A másodlagos szukcesszióban gyakran a fás növények is részt vesznek. Felhagyott kőbánya sziklafalainak beerdősülése.
Záródó sziklagyep és borókás (Aggteleki-karszt)
Hegyi kaszálórét-láprét átmenet: "átmeneti láp". [Zempléni-hg.] A réten álló nyíres valószínűleg természetes eredetű: nyírláp.
Hegyi kaszálórét nagy virágosnövény-fajszámmal (Zempléni-hg, Zsidó-rét. A háttérben a fenyves ültetvényerdő eredetű.)
Hegyi kaszálórét (Zempléni-hg.)
Kaszálórét riolit alapkőzeten (Kaszonyi-hegy)
Sziklagyep beerdősödése után "sziklagyep-rekonstrukcióban" kiirtott fák és cserjék helyén felnövekvő kaszálórét jellegű vegetáció (Kaszonyi-hegy)
Hegylábperemi, alacsonyan fekvő kaszálórét széle a Nyugati-Mátrában (réti csenkesz, erdei ebír)
Hegyi kaszálórét bükkös irtásból (Mátra, északi oldal). Fajgazdag, gyakoriak a védett növények (pl.: tárnicsok). (Megj.: a széle leromlóban, gazosodóban.)
Hegyi irtásrét bükkös irtásból (Mátra, északi oldal fentebb). A montán bükkös fajai és a hegylábperemi fajok jelennek meg, pl: erdei csenkesz, málna.
Hegyi irtásrét bükkös irtásból (Mátra, északi oldal lentebb). A hegylábperemi és üdébb erdei fajok jelennek meg, pl.: erdei ebír, erdei sás.
Hegyi irtásrét-kaszálórét (Budai-hg., Harang-Völgy). A rendszeres kaszálás karban tartja a gyepet, sok a szép és ritka faj, pl.: sárga len, nagylevelű bordamag, felálló iszalag, bugás macskamenta, piros gólyaorr..., és kevés a "gyomfaj".
