Özöngyomok, tájidegen fajok (ÁNÉR: nem élőhelytípus szerinti besorolás, nem sorolható be)
Özöngyomoknak (más néven invázív fajoknak) azokat a fajokat nevezzük, amelyek tömegével terjednek, akár természetes vegetációkban, akár szántókon, szőlőkben, gyümölcsösökben, ültetvényerdőkben.
Problémát is okozhat - sőt többnyire okoz is - ez a terjedés, mert kiszoríthatják, visszavethetik az eredeti vegetációt vagy
késleltethetik az eredeti vegetáció visszatelepülését egy degradált élőhelyre, pl.: felhagyott szántóföldre.
Az özöngyom fogalmat általában lágyszárúakra használjuk, de kiterjeszthetjük cserjékre, fákra is.
Özöngyom lehet őshonos vagy meghonosodott faj, pl.: a szőrös disznóparéj egyes dagradált gyepekben, szántókon tömegesen
jelenik meg,
vagy a nád özönli el a felhagyott szántóföldet; de özöngyomok lehetnek behurcolt, "külhonból" származó,
ún. adventív növények is. A jelenség vízi élőhelyeket is érint, pl.: a kolokán vagy a sulyom, néhol a rucaörömpáfrány is megjelenik özöntömegben.
Japánkeserűfű tömeges (özöngyom-szerű) megjelenése egy patakparton
Tájidegen (adventív) fajok azok, amelyek nem őshonos tagjai a magyar flórának vagy
tágabb értelemben a Kárpát-medence flórájának.
Ezek lehetnek az utóbbi idők fajra jellemző terjeszkedésének következtében bekerült
jövevényfajok vagy az ember által valami módon, akarva vagy akaratlanul behurcolt, betelepített fajok:
a legtöbb esetben termesztett, dísznövénynek ültetett növények ezek, melyek kivadulnak.
A probléma ezekkel általában az, hogy nem illeszkednek tökéletesen a hazai (vagy Kárpát-medencei) flórába.
Emiatt általában nincs természetes ellenségük, más (jobb) a versenyképeségük
mint a hazai fajoknak és erősen terjedve kiszoríthatják a hazai fajokat azokról az élőhelyekről,
ahol egymás konkurrensei.
[Megj.: - Természetesen még több más, a felvázoltnál sokkal árnyaltabb,
sokrétűbb ökológiai
probléma is jelentkezhet, melyek mindegyikére nem térünk ki, illetve
egyes ilyen problémákat
az adott faj tárgyalásánál említünk.
- Természetesen nem minden tájidegen faj özöngyöm is egyben, több olyan ritka
növénye van flóránknak,
melyek adventívek, de előfordulásuk csak kis területekre
korlátozódik (nem terjednek erőteljesen) vagy bár többfelé megtalálhatók, de
nem tömegesek.]
Ezen a lapon elsősorban a tájidegen és egyben özöngyom fajokat említjük, illetve azokat, amelyek valamilyen ok miatt még ezen túl is "érdekesek".
[Megj.: A hazai (elsősorban szántóföldi és ruderáliákon megjelenő)
özöngyömokról a » fátlan
monokultúrák lapon adunk összefoglalót.]
A tájidegen, özöngyom- és dísznövényfajok valahol történő megjelenéséhez és terjedéséhez a "globalizáció" (az egész bolygót behálózó áruszállítások és utazások) mellett a helyben (pl.: országon belüli) szállítások is hozzájárulnak. Igen jelentős tényezők például az építkezések, ahol földet, homokot, sódert - és ezzel elkerülhetetlenül a növények magjait, esetleg megtelepedni képes vegetatív részeit is - hozzák-viszik.
Például az alábbi képen egy kertes ház udvarában, tavaszi, máshonnan hozott föld és finomsóder elhelyezéssel járó (térkövezéses) munkák után nyáron/ősszel megjelent, addig ott nem található növényfajok láthatók:
"a": amerikai őszirózsafaj, "b": kínai alkörmös, "c": kanadai aranyvessző, d: "bíboros hajnalka". Ugyanitt megjelent, de a fotón nem látható fajok még: petúnia, dísz búzavirág, vad murok, hegyi len. (A képen még a pokolvar libatop levelei is láthatók, de ez a faj a munkálatok előtt is ott volt.)
Jelentősebb tájidegen (és invázív) fajok:
Akác (fehér akác). Észak-Amerikából származó fafaj, bolygatott helyeken özöngyomként terjedhet.
A vizek és mocsaras élőhelyek valamint a bükkös-fenyves
klíma kivételével minden élőhelyen
versenyképes, magról jól kel és tőről is jól sarjad, szinte kiirthatatlan.
Bekeveredik a természetes erdőkbe is, növekedésben alkalmazkodva
a társulások szintezettségéhez - bár a természetes állapotú erdőkben a terjedése nem özöngyomszerű.
Keskenylevelű ezüstfa (olajfűz). Ázsiai erdetű faj, cserje, de ritkán kisebb fává nő. A hidegebb és vizes élőhelyek kivételével
minden élőhelytípusban, mocsárréteken, szikeseken is megél. Egyes helyeken (főként homokon) özöngyomként
terjedhet, agresszív terjedő.
Gyalogakác. Amerikai eredetű, agresszívan terjedő cserje, özöngyom főleg vizes mocsaras területeken, ártereken, ártéri erdőkben.
Vörös kőris és amerikai kőris. Amerikai eredetűek, behurcolt fajok, díszfaként ültették őket parkokba, ártéri fasorokba.
Meghonosodtak és kivadultak (főként a vörös kőris) az ártéri ligeterdőkbe. Nedves élőhelyen a gyorsabb növekedésükkel
versenyképesebbek a hazai körisfajoknál, ezért kiszoríthatják azokat természetes ártéri élőhelyeikről, illetve tömeges terjedésükkel megváltoztathatják
az ártéri erdők természetes mintázatát.
Zöld (kőrislevelű) juhar. Észak-amerikai eredetű dísz- és haszonfa. Ültetett helyeiről kivadul, ligeterdőkben, akácosokban
néhol agresszív özöngyom jelleggel terjed.
Bálványfa. Kínai eredetű díszfa, parkfa, népies neve ecetfa. Könnyen
kivadul és főként ruderáliákon, de néhol természetes vegetációkban is terjed. Szívós, nehezen irtható,
növekedésében alkalmazkodik a körülményekhez, de leginkább fatermetű.
Japánkeserűfű. Japánból származó kerti dísznövény. Kivadult magaskórós-jellegű faj,
meghonosodott.
Özöngyomként, agresszívan terjed nedves vágáshelyeken, árok- és csatornapartokon,
ártéri magaskórósokban. Az eredeti magaskórós növényzet visszaszorításával természeti kárt okoz.
Selyemkóró. Észak-amerikai eredetű behurcolt magaskórós-jellegű faj. Meghonosodott, invázívan terjed.
Az első időkben még csak száraz (főként homoki) élőhelyeket foglalt el, de az utóbbi években már kiszáradófélben lévő rétlápokban is megfigyeltük,
tehát eléggé alkalmazkodóképes.
Kanadai- és magas aranyvessző.
Észak-amerikai magaskórós jövevényfajok, eredetileg dísznövényként telepítették őket, de
még most is ültetik dísznövényként.
Agresszív invázív fajok, a kanadai aranyvessző nagy tömegekben terjed nedves vágásokban,
magaskórósokban, a magas aranyvessző szárazabb területeken, főként ruderáliákon is.
Bíbor nebáncsvirág. A Himalájából származó magaskórós faj. Dísznövényként telepítették.
Árterekebe kivadult
és egyes helyeken (pl.: Szigetköz) erőteljesen terjed.
Kisvirágú nebáncsvirág. Közép-ázsiai eredetű adventív faj, meghonosodott.
Üde erdőkben, ártéri erdőkben özöngyomként terjed,
az erdő degradációját jelezve. Több megfigyelésünk van, hogy kezdetben több évig özöngyomként, nagyon
nagy tömegben terjedt egyes erdőkben, majd egy-két évtized alatt visszaszorult, már csak az eredeti
gyepszintbe mintegy "beilleszkedve", szórványosan jelenik meg.
Parlagfű. Észak-amerikai eredetű jövevényfaj, hazánkba Dél- és Délnyugat-Európából vándorolt be.
Rendkívül erős invázív faj, nagy tömegekben szaporodik de szinte kivétel nélkül
csak ruderáliákban és szántókon.
Kevés megfigyelés van arról, hogy őshonos, természetes állapotú gyepekben
vagy erdőkben meg tudott volna telepedni,
illetve ilyenekben invázív jelleggel terjedt volna.
Kellemetlen sajátsága, hogy pollenje allergén.
Betyárkóró. Amerikai eredetű jövevény, száraz magaskórós gyomfaj. Degradált gyepekben, útszéleken,
szőlőkben, szántókon invázív módon terjed.
Természetközeli állapotú gyepekbe (sztyepprétek, lejtőgyepek) is behatolhat, de ezeken a helyeken nem versenyképesebb, mint az
őshonos fajok, éppen csak "szálanként" marad fenn.
Karcsú- és vöröslő disznóparéj. Észak-amerikai eredetű behurcolt adventív fajok, szántókon,
útszéli gyomtársulásokban tömegesek lehetnek. Az ország területén terjedőben vannak.
Teleki-virág. Kárpáti, hegyvidéki magaskórós-faj.
Hazánkban csak két helyen valószínűsíthető őshonossága. Néhány hasonló
jellegű élőhelyre
emberi közreműködéssel került, ami tulajdonképpen ún. "flórahamisítás",
mivel ezeken a termőhelyeken nem őshonos,
de a környezeti feltételek megfelelnek
számára, ezért fennmaradt és terjed.
Süntök. Észak-amerikai eredetű adventív faj. A komlóhoz, vadszőlőhöz, borostyánhoz
hasonlóan fára kúszó növény. Árterekben erőteljesen terjed, sűrű "függönyt" alkotva a fákon, cserjéken.
Közönséges- és tapadó vadszőlő. Észak-amerikai eredetű ültetett dísznövény,
kivadul és árterekben meghonosodik. A fákra kúszva "liánszintet" alakít ki.
Olasz szerbtövis. Ártereken, folyópartokon él, a folyó messzire terjesztheti a termését.
Kövér porcsin. Szinte minden napsütötte élőhelytípusban "helytáll", talán a mocsarak-lápok kivételével.
A kertekben, termőföldeken, útszéleken mindenfelé gyakori, de csak inkább fel-felbukkan, nem gyakran "özöngyom".
Ahol pionír lehet, ott viszont nemritkán tömeges. Sajnos újabban már a természeti területekre is - özöngyomként is - betör,
például nyílt- és záródó sziklagyepekben egyre több helyen megtaláljuk.
Turkesztáni szil. Díszfa, sokfelé ültetik. Elvadult. Autóutak mentén tömegesen terjed, de a településekre is bekerül, utak mentén, házhelyeken, járdarepedésekben, kerítések/falak tövében kinő.
Néhány behurcolt- és jövevényfajunk fotón:
Ezért nevezzük sokukat özöngyomoknak: selyemkóró tömeges terjedése a Galga-vidéken (fotó: Balogh P)
Szerbtövis termésének terjedése áradáskor a folyóhordalékkal
Szeptember elejére a szerbtövis milliós egyedszámban özönlötte el az aratás után szabadon maradt néhány hektárnyi szántóföldfelszínt (*)
A tájidegen özöngyömok terjedésének "mintapéldája" - akác, selyemkóró és
kanadai aranyvessző együtt a Domonyvölgyben
A tájidegen özöngyömok terjedésének "mintapéldája" - kanadai aranyvessző és zöld juhar együtt
a Hatvani-Síkon
Két tájidegen faj: kanadai aranyvessző és tarka őszirózsa együtt, mint özöngyomok egy mocsárréten
(Galga-vidék)
Több tájidegen faj és özöngyom együtt: kanadai aranyvessző, selyemkóró és tarka őszirózsa egy mocsárréten
(Galga-vidék)
Ennek az akácosnak az aljnövényzete az utóbbi évekig rozsnokos gyep volt, mostanra megjelent a kanadai aranyvessző itt is (Barabás)
"Gondozatlan" erdei nyiladék: tömeges a zöld juhar, kanadai aranyvessző, sokvirágú napraforgó, parlagfű
"Özöngyomok" felhagyott szántón. A szegényes fajkészletben tömeges a maszlag, varjúmák, fekete csucsor, szőrös disznóparéj, megjelenik a sokvirágú napraforgó.
A keskenylevelű ezüstfa mezsgyebokrosban (Zagyva-völgy)
Keskenylevelű ezüstfa erdőszélen (Zagyva-völgy). A faj a legtöbb élőhelyen agresszíven terjed.
Gyalogakác (Szatmár-beregi sík)
Vörös kőris a Tisza-ártér puhafás erdejében
Bálványfa
Az agresszívan terjedő bálványfa
mészkősziklagyepben telepedett meg (Fertőrákos)
A természetvédelmi területen elszaporodott bálványfát gyakran irtják
Süntök bokorfüzesben (Tisza-vidék)
Természetes- és tájidegen fajok folyóparti vegetációban: folyondárszulák egy füzényre felfutva valamint süntök és akác
Süntök és gyalogakác ártéri kaszálórét szegélyben
Japánkeserűfű
A japánkeserűfű özöngyomként terjed a folyópartokon [Tisza felsőszakasz-vidék].
Terméses selyemkóró
A selyemkóró invázív terjedése (Nyírség)
A selyemkóró invázív terjedése (Zagyva-völgy)
Betyárkóró útszéli gyomtársulásban
Karcsú disznóparéj mint özöngyom
Kanadai aranyvessző magaskórósban, mint özöngyom (Gödöllői dombság)
Kanadai aranyvessző magaskórósban, mint özöngyom (Hatvani-sík)
Kanadai aranyvessző folyóparti szegélytársulásban (Hatvani-sík)
Kanadai aranyvessző, belterületi előkertben, mint dísznövény
Parlagfű (népies néven - helytelenül - vadkendernek is mondják)
A parlagfű mint szántóföldi özöngyom
Kisvirágú nebáncsvirág mint özöngyom, erdőben, földút szélén (Sár-hegy)
A Teleki-virág egyes helyeken természetes flóránk hamis tagja, mert emberi
közreműködéssel került több magyarországi termőhelyére: hegyvidéki, patakparti magaskórósok, pl.: a Zempléni-hg.-ben
Kövér porcsin sziklagyepben mint pionír özöngyom (Sár-hegy)
Kövér porcsin sziklagyepben mint pionír özöngyom (Sár-hegy)
Turkesztáni szil megtelepedése az utcán a járda és kerítés közötti résben ugyanide kiszökött petúnia társaságában.
[Megj.: A petúniát a háziak "ha már odanőtt", megpróbálják madzaggal felvezetni, hogy ne terüljön a járdára. A szil sorsa - szerintünk - hamarosan az eltávolítás lesz, mert ezen a helyen fává nőve károkat fog okozni a kerítésben, de a háziak egyelőre még tűrik a jelenlétét.]