A hajtás levélfajtái

A hajtáson általában több fajta levél - vagy módosult levél - található. A levél fontos határozó-/leíró jelleg. Itt a hajtás föld feletti részein előforduló levélfajtákat mutatjuk be.

A tőlevél és a szárlevél

A tőlevél (tl) - főképpen lágyszárúak esetében van ilyen - a virágos-terméses hajtás legaljából eredő levél. Száma egy vagy több. A tőlevél gyakorta olyan alul ered, hogy a levélalapjának az általában rövid szártaggal való kapcsolata az avar vagy a talajfelszín alatt található.
A szárlevél a virágos-terméses hajtás (szár/ág) -ból kinövő levél (szl), száma általában több. Leggyakrabban rövidebb-hosszabb - általában levéltelen - szártagok (szt) vannak a levelek eredési pontjai között:



[Megj.: A tőlevelek és a szárlevelek némely esetben azonos morfológiájúak, de nemritkán bizonyos mértékben, bizonyos jellemzőkben (pl.: tagoltság, levélnyél megléte/hossza, szőrözöttség, stb.) különbözőek.]

- A tőlevél (tőlevelek) fölött általában a leveles-rügyes, virágos-terméses szár fejlődik (a). Néha előfordul, hogy egyes fajok egyes egyedei bizonyos vegetációs periódus(ok)ban /bizonyos években/ vegetatív-generatív szárat nem fejlesztenek csak tőleveleket (b):



[Megj.: a "b" képen a dombi macskagyökér "tőlevélcsokros" olyan egyede, amely a fotózás idején megfigyelve nem fejlesztett virágos-terméses szárat, de egyébként virágos-terméses szárral rendelkező faj.]

- A virágos-terméses szárral rendelkező növények tőleveleinek száma lehet egy vagy néhány (a), de nemzetségtől/fajtól függően többesével "tőlevélcsokor" alkotásában is részt vehetnek (b):



[Megj.: a "b" képen a piros kígyószisz egyébként virágos-terméses szárral rendelkező faj, de a fotón látható példány a fotózás idején megfigyelve nem fejlesztett csak tőleveleket.]

- Tőlevélrózsa néhány nemzetségnél jellemző. Az igen rövid szártagú hajtásból "körkörösen" állnak ki a tőlevelek. A csúcsrügyből fejlődő virágzó-termő szár (tudományos néven: tőkocsány) általában szárlevéltelen:

Fellevél

Fellevél-nek a száron a virág vagy virágzat alatt közvetlen közel - néhány speciális esetben távolabb -, vagy magában a virágzatban az egyes virágok/virágörvök/virágcsomók között található levele(ke)t nevezzük:



A fellevelek színe gyakran a zöld tő- és szárlevelekkel megegyező (a), de több nemzetség/faj esetében eltérő, más, feltűnő-elütő színű (b, c, d, e):




Többfajta fellevél van, például:

- Előlevél (előlevélke), amely pl.: tőkocsányos virágzó száron lévő, a virágtól kissé távolabb elhelyezkedő, pl.: árhegy-szerű kis levél (nyíl és pontok jelzik a fotókon):



Előlevélke védelem funkciót is betölthet, például a sás-fajok esetében a termős virágot előlevélkék összenövéséből származó zárt (!) tömlő védi:



- Murvalevél, amely a virágzatban lévő virágok/virágörvök-csomók között lévő levél. A murvalevelek elhelyezkedése a szárlevelekhez hasonlóan fajtól függően többféle lehet, pl.: szórt, átellenes, örvös, stb. (néhány murvalevelet nyíl jelez a fotókon):



Egyes esetekben (pl.: hársak) a virágzat tengelye a murvalevélből ágazik ki:



- Gallérlevél (1) és gallérkalevél (2) is előfordul. A gallérlevelek közvetlenül az elsődleges virágzati tengelyek alatt /az ernyő első elágazásánál/ (1) találhatók. Gallérkalevelek a további (másodrendű) elágazások /a virágtengelyek/ alatt (2) vannak. A gallér-és gallérkalevelek száma ritkán egy vagy kettő, általában többesével állnak. A gallérlevelek összességét gallér-nak, a gallérkalevelek összességét gallérka-nak nevezzük:



[Megj.: egyszerű ernyő esetében csak gallérlevelek vannak, összetett ernyő esetében különítünk el galérkaleveleket is.]

A gallérlevél vagy a gallérkalevél lehet lehet meglévő vagy hiányzó (bármely párosításban), például az alábbi képeken hiányzó gallérlevelek (1) és meglévő gallérkalevelek (2) láthatók:



További példák - gallér és gallérka együttes megéléte (a), mindkettő hiányzása (b):



[Megj.: A murvaleveleket, a gallért - ha vannak - alapesetben, bár nem a virág/virágzat részei, de a virághoz-virágzathoz "tartozónak" (azzal együttjárónak) tekintjük. Amennyiben valamely növényszervezettani okból inkább a hajtásnak nem a virághoz-virágzathoz tartozó részének tekintjük, hanem csak közel található ahhoz, akkor a "murváskodó", "gallérozó" levelek kifejezéssel jelöljük ezt. Például trifolium-féle növény gallérozó levelei]:



Érdekesség: Némely esetekben (pl.: a völgycsillag esetében is), bár az ernyő összetettnek tűnhet, a virágzati tengelyek első elágazását inkább csak szárelágazásnak tekintjük mert a tengelyek nem egyenrangúak, hanem egy középső főtengely is van, amely mellől a többi körben kihajtó. Ezért az itt lentebb található örvös levélállású levélkéket helyesen nem nevezzük gallérleveleknek, hanem a végálló egyszerű ernyők alatt lévő - felületes szemlélőnek helytelenül galérkáknak tűnő - levelek a gallérlevelek (néhányat nyíl jelez):



- Buroklevél is fejlődik egyes nemzetségek esetében. A buroklevél általában a bimbós virágot/virágzatot védi, esetleg feltűnővé teszi. (A következő két képen nyilak jelölik.)
A burok lehet a fotoszintetizáló levelekhez hasonlóan zöld, lehet levélvastagságú vagy vékonyabb és egyben ált. áttetsző hártyás, vagy később hártyásodó, hártyássá váló, elszáradó is. A burok a virág/virágzat fejlődése során felszakad, egyes nemzetségek/fajok esetében maradó, más esetekben lehulló:





Ezen a képen látható, hogy néha miért olyan hosszú-szálas a burokmaradvány - mert nemcsak a virágokat veszi körül (a), hanem hosszú, sapkaszerű képződményt is alkothat (b):



- Állepel fejlődik néhány nemzetség és faj virágja/termése körül. Általában kezdetben zöld, később színesedő lehet:



- A fészekpikkely-eket - a "fészket" borító levélpikkelyeket - (a fészkesek /fészekvirágzatúak/ családjában vannak ilyenek) is fellevélnek tekintjük. Általában három vagy több "sorban" állanak, alsó (a), középső (b) és felső/belső (c) pikkelyeket különítünk el:



A fészekpikkelyek alakja, színezete, erezettsége stb. fontos határozóbélyeg, de több esetben a fészekpikkelyek általában csúcsi elhelyezkedésű, de gyakran oldalra is lefutó függeléke (néhányat nyíl jelez) is fontos határozó/leíró jelleg:



- Vacokpelyva (vacokpikkely): a fészek virágokat hozó felszínén (fészekvacok) a virág melletti fellevél. Nem minden "fészkes" fajnak van vacokpelyva a virágzatában - a megléte, formája határozó/leíró jelleg. A képen nyíl jelzi:



- Kupacslevél: néhány faj (pl.: gyertyán) virágjának és/vagy termésének a védelme érdekében fejlődik (a következő képen nyilak jelölik):



- Pelyvalevél és toklász a pázsitfüvek virágjához/virágzatához kapcsoltan található. A pelyvák és toklászok mintegy "csónak" alakú takarólevelek (felső kép).
Ezek a levéltípusok a virág "támasztásában" vesznek részt, mint külső (alsóbb) és belső (felsőbb) pelyva és külső (alsóbb) és belső (felsőbb) toklász. Ezek közül a belső toklászt már nem fellevél¹ eredetűnek, hanem virágeredetűnek¹ tekintjük. A pelyvák ritkán, a toklászok gyakran viselnek szálka-t. Az alsó képen egy-egy füzérke (több virágot tartalmazó virágzat) külső/belső pelyváit "kp/bp", felfelé haladva a belső pelyva után következő, az első virághoz tartozó külső toklászt "kt" jelzi²:





[1: A fellevél eredetre az utal, hogy a pelyvák és a külső toklász még a szárelágazásról vagy a virágzat/füzérke főtengelyéről ered, a belső toklász pedig azért virágeredetű, mert az már a virágtengelyről ered.
2: Ezeknek leggyakrabban mindegyike megvan a virágban/virágzatban, de valamely(ek) hiányozhat(nak) is.]

Interkaláris levelek

Interkaláris (köztes elhelyezkedésű) leveleknek a szárcsomók közötti vagy a szárelágazások közötti szárleveleket nevezzük.
Amennyiben a növény hajtása ilyen felépítésű - a főágon alulról nézve utolsó szárelágazás ("ut.el") és a főág virágzata közötti interkaláris szárleveleknek ("int.lev") néhány esetben (pl.: csormolyák) jelentősége van, mert ezek megléte vagy hiányzása, és ha vannak akkor a számuk fontos taxonikus jellemző.


Interkaláris levelek: a bal oldali képen a mezei csormolya, a jobb oldalin a sárga fogfű látható.

Spóratermő levelek

A harasztok - fajtól függően - többféle módon fejlesztenek spórákat. Többek között például a szárlevelek fonákán (a) található spóratermő tokokban a leggyakoribb. Itt tehát nem alakul ki külön spórákat termelő levélfajta.
Egyes esetekben a spóratermő levelek hónaljában (b) találhatók a spóratermő tokok - ha ezek a spóratermő levelek (sporofillumok) hasonlítanak a szárlevelekhez, spóratermés nélkül nem különíthetők el.
Néhány faj esetében külön, olyan spóratermő levelek (sporofillumok) fejlődnek (c), amelyek eltérnek a szárlevelektől, általában nem is zöld színűek:




A fotókon: "a": páfrányfajok, "b":korpafűfaj, "c": ismét egy páfrányfaj

---

Ajánlott irodalom:

1. Király G. (szerk.) (2009): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. 14-22. oldal
2. Simon T: A magyarországi edényes flóra határozója - harasztok-virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000. A kis alakú kiadvány 28-49. oldalai
3. Simon T - Seregélyes T: Növényismeret - a hazai növényvilág kis határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998

---