| Betűméret: | » kisebb | » nagyobb |
Levélmorfológia
A növény fajszintű meghatározásához, a növény leírásához a levél morfológiai ismerete elsődleges. A fogalmak közül - célirányosan a föld feletti növényi részekhez tartozóan - azokat ismertetjük, amelyek szabad szemmel vagy kézinagyítóval jól vizsgálhatók. Ugyanígy csak néhány legfontosabb levélmódosulást ismertetünk, nem mindet.
A levél (vagy levélke) színe (a lemez ált. felfelé eső lapja (↑)) és fonáka (a lemez ált. lefelé eső lapja (↓)) között gyakori, hogy nincs nagy eltérés a színezetben - vagyis közel egyszínűek - (a), de az is gyakori, hogy a fonák színezete jelentősen eltér, általában feltűnően világosabb vagy ezüstös vagy fehéres (b):
[Megj.: A levél színe és fonáka fogalmak helyett a levél "fölül" és a levél "alul" kifejezéseket is használjuk. Pl.: a levél fölül sötétzöld, alul szürkésfehér.]
A levél (levélke) lemeze leggyakrabban egyszínű (a), néhány faj esetében viszont jellemzően, eltérő színnel foltos (b) vagy pettyegetett (c).
A szín nem minden esetben zöld, néhány faj például a fő vegetációs periódusban is pirosas vagy liláspiros levelű (d), de az őszi lombszíneződés (e) a legtöbb fajra jellemző, ahol a levél színe sárga, esetleg pirosas. Ez határozóbélyeg is lehet.
Néha világosabb sávok (viaszcsíkok) is találhatók a levélen (f), számuk és lefutásuk határozóbélyeg lehet. Előfordul még, hogy a levél szövetében más színű (pl.: áttetsző) "pontok/pettyek" vannak (g), ezek általában illóolajtartók; meglétük fajra jellemző.
A levéllemez leggyakrabban vékony és puha (a), de vannak fajok amelyek esetében bőrnemű (b) azaz keményebb - ez esetben a színe gyakran fényes is. Egyes fajok levele kissé (c) vagy kifejezetten (d) húsos, azaz vastagabb és magas nedvességtartalmú:
A levél (vagy levélke) erezete a színén ált. nem süllyed be vagy csak kissé (a, c), a fonákján pedig ált. kissé vagy erősebben kiemelkedik (b, d). Az erezet lehet a lemezzel színezetében azonos vagy lehet eltérő (gyakorta világosabb):
[Megj.: A főérből (elsőrendű ér) először kiágazó oldalereket másodrendű ereknek, az ezekből kiágazókat harmadrendű ereknek nevezzük. Elhelyezkedésük, elágazásaik, színük, feltűnőségük stb. határozóbélyeg lehet. Előfordul, hogy az elsőrendű vagy másodrendű ér (pl.: villásan) elágazó, a fenti "d" ábrán is látható néhány ilyen levél.]
Néhány kép tenyeresen főeres levelekről. A főér (karéjos levél esetében karéjonként 1-1, azaz több főér is van) "a", a II. rendű erek "b", a III. rendű erek "c" betűvel vannak jelölve:
Sekélyen karéjos, tenyeresen főeres levél több főérrel (a). Előfordul, hogy a vastagabb erek (elsőrendű erek/főerek) száma több és a levélalap-levélnyél találkozásnál egy pontból (vagy majdnem egy pontból) indulnak ki, akkor is, ha a levél nem karéjos, ilyenkor nevezhetjük "ujjasan elágazó erezet"-nek (b, c) - ahol az erek a levél szélességétől függően futhatnak mintegy "párhuzamosan" vagy ívesen:
Az egyszikű levél erezete leggyakrabban egyenrangú erekből álló párhuzamos (a) erezet, ahol a levélerek - legalábbis a levél egy jelentős részében - tényleg nagyjából párhuzamos sávokként tűnnek fel. Néhány faj esetében (ált. szélesebb levélnél) "ívesen párhuzamos" (b, c) a levélerezet. A középső ér mindkét esetben - bár nem előrébbvaló rangú ér - lehet vastagabb/bemélyedőbb/kiemelkedőbb mint az oldalsó erek.
Egyszikű erezetek:
A levél (vagy levélke) teljes egészén lehet szőrtelen (a) vagy teljes egészén ill. bármely kisebb részén - pl.: az érzugokban vagy az ereken - (c) lehet szőrös (b, c). A szőrök lehetnek rövidek vagy hosszúak, a szőrzet lehet ritkás vagy sűrű, a szőrszín is faji bélyeg lehet. A szőr lehet puha, kemény vagy szúrós. A hosszú és puha szöröket (főként ha ritkásan helyezkednek el) pilla-nak nevezzük. A levél kézzel való tapintása is fontos jellemző, a levél lehet pl.: sima (szőrtelen levél), érdes (rövid és kemény szőrök) vagy puha (lágy szőrök).
A levélszőrök lehetnek maradók vagy idővel lekopók-letörlődők, utóbbi esetben a levél leggyakrabban grízes ("d" - ha a szörök jól tapintható, gömbösödő csoportban vannak vagy maguk a szőrök gömbölydedek és jól tapinthatók), molyhos (e) vagy pókhálós (f). A szőrözöttség a levél színezetét is megváltoztathatja, példul a molyhos levél/levélrész gyakran fehéres-ezüstös vagy szürkés, szürkészöld színű.
Puha szőrök esetén ha azok közepesen hosszúak, a levél leggyakrabban bársonyos (g), ha a szőrök hosszabbak, akkor selymes (h). Ha a hosszabb szőrök összecsapzódottak, akkor a levél gyapjasan szőrös.
- Egyszerű levél: a levelek külön-külön kapcsolódnak a szárhoz/ághoz:
- Összetett levél: a levél több, egymástól elkülönülő levélkéből tevődik össze, mint például szárnyalt levél (a) és tenyeresen /ujjasan/ összetett levél (b):
[Megj.: a tenyeresen összetett levél általában páratlan számú levélkéből tevődik össze; gyakori a hármasan- (a), ötösen- (b), ritkább a hetesen (c) tenyeres levél.]
Ölbefogott a levél, ha alapjaiban mintegy félkörrel körülírhatóan hármasan vagy tenyeresen összetett és a levélkék levélnyélből való eredésénél (nyíl jelzi) az alsó-szélső két levélke (1) és a középső(k) (2) nem egyformák. Típusosan az alsó-szélsők épek, a középső(k) ált. három részre osztottak-hasadtak. De "fordítva" is előfordul. Típusosan az eltérő lemezű levélkék levélnyelei sem egyforma hosszúak, az egyik fajta nyeles, a másik fajta ülő - de ettől eltérő morfológia is előfordul:
Villás boglárka és illatos hunyor ölbefogott tőlevele
Ölbefogott levéltípus szerkezete:
Illatos hunyor tőlevele - a szélső levélkék (1) nyelesek és a nyelüknél összenőttek, a középső három levélke (2) ülő és sugarasan szétállnak.
[Megj.: Másik megközelítés szerint a szélső levélkék száma csak egy-egy, viszont azok osztottak.]
- Páratlanul szárnyalt levél (a) és párosan szárnyalt (b) levél. Az "a" esetben a levélkék (amelyek száma fajonként változó és gyakran fajra jellemző) össz-száma páratlan szám, a "b" esetben páros szám:
Félbeszárnyalt a levél, ha az egyes nagyobb levélkék (levélkepárok) között mintegy "véletlenszerűen/elszórtan" - szabályosság nélkül - sokkal kisebb levélkék (levélkepárok) is előfordulnak. A képeken nyilak jeleznek néhány sokkal kisebb levélkét (levélkepárt):
[Megj.: a félbeszárnyaltság nem tévesztendő össze azzal az esettel, amikor a levélkék mérete a levélgerinc mentén haladva (pl.: a levélnyéltől a csúcs felé) szabályosan, folytonosan növekszik vagy csökken. Például a fenti képeken is ilyenek a levelek a nagyobb levélkék tekintetében, és ezen túl félbeszárnyaltak is még.]
Előfordul, hogy a szárnyalt levél legfelső levélkéje levélkekaccsá módosul (ezért párosan szárnyaltnak tekinthetjük a levelet, megjegyezve, hogy végálló levélkekaccsal is rendelkezik):
- Szárnyalt (szárnyasan összetett) levél részei: levélkék (a), levélnyél (b), levélgerinc (c), levélkenyél (d):
- Többszörösen összetett a levél, ha az egyes levélkék további (al-)levélkékre tagolódnak, a leggyakoribb a kétszeresen összetett levél (ez esetben elsőrendű és másodrendű levélkékkel), de háromszorosan összetett levelek is vannak (ez esetben elsőrendű, másodrendű és harmadrendű levélkékkel):
Kétszeresen összetett levél elsőrendű levélkéi (a bal levélfélen alulról felfelé 1-6); és másodrendű levélkéi (a jobb levélfél alsó elsőrendű levélkéjén a-d):
- A levélállás a száron/ágon leggyakrabban szórt (a), átellenes (b), keresztben átellenes (c) vagy örvös (d):
Örvös levélállásban az egy szárcsomóból induló levelek száma változatos, fajra ált. (néha határértékek közötti számban) jellemző:
- A levél(lemez) formája szerint sokféle lehet, például: tojásdad (a, i), lándzsás (b), szíves (c), ovális (d), lapát (e), rombos (f), deltoid (g), szálas (h), nyilas (j), dárdás (k):
- A levél(lemez) formája szerint lehet még: kacúros (l), lantos (m) és sallangos (n), szálas (o), rövidebb-hosszabb árszerű /közepén kissé szélesedő/ vagy tűszerű /közepén párhuzamos/ (p) és pikkelyszerű (q) is:
[Megj. (1): bőven akadnak fajok, amelyek nem tisztán adják az egyes formákat, hanem átmenetet mutatnak, pl.: szálas-lándzsás, tojásdad-lándzsás, szálas-ovális, kacúros-lantos (r) stb. Ezen túl a levélváll vagy a levélcsúcs miatt is mutathat más formát a levél, így lehet pl.: "tojásdad-kihegyesedő" vagy "szives-dárdás", stb. "Fordított" állású is lehet a levél, például az "s"-el jelölt levélkék visszás-szíves lemezűek.]:
Szelelt-osztott és egyben kacúros levél:
[Megj. (2): Tagolt levél esetében is megadhatunk egy jellemző "kerülék"-et, amellyel egyszerű alakzathoz hasonlóan írjuk körül a levelet, pl.: a kocsányos tölgy levele visszás-tojásdad kerülékű, egyes gólyaorrok vagy boglárkák levele kör kerülékű, egyes bogáncsok levele szálas-hosszúkás kerülékű, stb.]
Visszás tojásdad és kör kerülékű levél:
A levéllemez és levélváll ha a levelet a középere (főere) mentén összehajtanánk, lehet szimmetrikus (a), vagy aszimmetrikus (b, c), aszerint, hogy a két levélfél - kis tűréssel - fedésbe hozható-e egymással:
[Megj.: Fajon vagy egyeden belül az egyes levelek növekedésből vagy fejlettségi állapotból adódó véletlen, apróbb levélfél-/levélváll-eltérései a szimmetria értékelése szempontjából nem mérvadók, itt azt kell vizsgálni, hogy a fajra jellemző általánosságban milyen szimmetriájúak a levelek.]
- Ép (nem tagolt) a levéllemez ha a levél a széle mentén egyszerű alakzathoz (pl.: kör, ovális, rombusz, "vese", "szív" stb.) hasonló folytonos vonallal írható körül:
- Tagolt levéllemez, ha a levél a széle mentén nem írható körül egyszerű alakzatot adó vonallal, ilyen esetben a lemez lehet karéjos (a), ha a tagoltság nem éri el e lemez felét; hasadt (b), ha a tagoltság eléri a lemez felét; osztott (c), ha a tagoltság túlér a lemez felén és szeldelt (d), ha a tagoltság eléri vagy majdnem eléri a levél középerét:
- Fűrészes a levélszél (a), ha a levél széle aprón vagy mélyebben "fogacskás", a mélyedékek "szögben" törnek és a "fogacskák" hegyesek; csipkés (b, d), ha a "fogacskák" mélyedéke hegyes ("szögben törik"), az alakjuk kb. félkör vagy lekerekített csúccsal kúpos; fogas (c), ha a mélyedék öblös (homorú), a "fogacskák" hegyesedő kúposak vagy félkörívesek vagy kifejezetten hegyesek:
A "levélfogak" (vagy "levélkefogak") is változatosak lehetnek, van pl.: normál (a), kihegyesedő vagy fonalasodó végű (b), szúrósan hegyes (c), porcos végű (d), szúrósan porcos végű (e):
Szúrós-porcos fogakkal rendelkező levélszél:
[Megj.: A formák és típusok között átmenetek is vannak, pl.: "csipkés-fogas" levélszél, tojásdad-lándzsás alak (a) vagy karéjos-fogas (karéjos lemezű, fogas szélű) levél (b), stb.]
Karéjos-fogas levél (a lemez karéjos, a levélszél durván "mélyenfogas"):
- Kétszeresen fűrészes levélszél: az egyes "fűrészfogak" tovább tagoltak:
- Hullámos (a) és pillás (b) levélszél (és levágott (c) levélváll):
A levélszél (különösen a levélalap közelében) és esetleg a pálha széle néha lehet mirigyes (a képeken nyilak jeleznek néhány "pontszerűen" megjelenő mirigyet). A mirigyek általában illóolajat vagy gyantát termelnek:
- A levélcsúcs többek között lehet tompás (a), lekerekedő (b), hegyes (c), kihegyesedő /kihúzott/ (d), kicsípett (e), levágott (f)
- A levélváll többféle lehet.
- Levágott (a) és ék alakú (b, c) levélváll:
- Öblös levélváll:
- Nyilas (a), füles (b) és dárdás (c) levélváll:
- Szíves levélváll (és kihegyezett levélcsúcs):
- A levélnyél lehet hosszú vagy rövid (a), de lehet "igen rövid" (más nézőpont szerint hiányzó, különösen, ha a levélalap nem kifejezett) is, ilyenkor a levél ülő (b, c):
A levélnyél kissé változatos, lehet például hengeres átmetszetű (a), lapos (laposan ovális) (b), vagy felül árkolt (c):
A levélnyél általában zöldes-zöldessárga színű, de fajra jellemző fontos információ, határozóbélyeg lehet, ha nem olyan, hanem például pirosas (a) vagy barnás (b), vagy fekete, stb. Fontos faji jellemző lehet még, hogy a levélnyél tömör vagy üreges-e (c), ez például késsel keresztmetszetet készítve vizsgálható:
Ritkán (pl.: az iszalag esetében) előfordul, hogy a levélnyél vagy levélkenyél kapaszkodó típusú, azaz támasztékra rétekeredhet:
A levélalap - amennyiben az jól értékelhetően van meg - leggyakrabban egyszerű, nem sokkal szélesebb-duzzadtabb mint a levélnyél (a), de lehet duzzadt (b) vagy hüvelyes, amikor például a rügyet részben vagy teljesebben takarja és védi, ezért üregesen kiszélesedik (c):
- A levél lemeze lehet nyélrefutó (a), de a levél /a nyél és a váll alapján/ lehet szárölelő (b) vagy a levéllemez lehet a szárra lefutó (c) is:
További fotók: nyélrefutó lemez (a), szárölelő-szárrafutó levél (b), szárrafutó levél(lemez) (c):
- Ha egy levél esetén a levélváll teljesen körbeveszi a szárat, akkor a levél átnőtt ("d" fotón a száron fentebb). Ha átellenes levelek esetén alakul ki az, hogy a levélvállak egybeforrva veszik teljesen körbe a szárat, akkor a levelek összenőtt levelek (e és a "d" fotón a száron lentebb):
- Egyes nemzetségek/fajok jellemzője, hogy a szárat részben vagy teljesen körülvevő, azon valamelyest vagy nagyobb mértékben lefutó levélhüvely képezi a levélalapot és/vagy a levélnyél kezdetét veszi körbe (a következő fotókon nyilakkal jelölve). A levélhüvely lehet kissé vagy erősen felfújt is:
- Némely egyszikű levél (pl.: pázsitfüvek) esetében is, a levéllemez egy a szárat részben vagy teljesen körülölelő levélhüvely-ből ered - a képeken nyillal jelölve -, a baloldali képen érintetlenül, a jobb oldalin a szárról részben lefejtve:
[Megj.: a levélhüvely hossza, hogy milyen mértékben fedi át a szárat, a színezete illetve a szőrözöttsége, esetleg a tapintása ha az ujjainkat végighúzzuk rajta, stb. fontos határozóbélyeg, leíró jelleg lehet.]
A levélhüvely és a levéllemez találkozásánál - többnyire kétoldalt, szimmetrikusan, oldaltállón - hártyás fülecske és magánosan, felfelé állón húsosabb nyelvecske is megjelenhet.
- A felső képsoron a bal oldali képen a fülecske hiányzó, a többi képen fejlett/kifejezett, nyíl jelöli. Megléte vagy meg nem léte, formája, hossza, görbülete stb. határozóbélyeg.
- Az alsó képsoron a bal oldali képen a nyelvecske hiányzó, a többi képen fejlett/kifejezett, nyíl jelöli. Megléte vagy meg nem léte, formája stb. határozóbélyeg:
További fülecske, nyelvecske és levélhüvely-fotók:
[Megj.: A fenti képeken látjuk, hogy a nyelvecske nem feltétlenül csak önmagában, csak a levélhüvely és a levéllemez találkozása környékén megjelenő képlet, hanem egy huzamosabban jelenlévő "belső-szélső hüvelyhártya" felfelé eső folytatása is lehet.]
- A levélnyél és a szár/ág találkozásánál fajtól függően lehetnek páros vagy páratlan levélalap függelékek, azaz pálhák (pálhalevelek) (a), lehet pálhakürtő (b) vagy lehetnek pálhatüskék (c):
A pálhák néha csak kevéssé kötődnek a levélalaphoz és könnyen/korán lehullók, de lehetnek - ameddig a levél is fennmarad - maradók is. Némely nemzetségeknél/fajoknál (pl.: rózsák) a pálhák hosszan hozzánőnek a levélnyél alsó részéhez:
A komló pálhalevelei:
Gyakori eset, hogy a növényfaj levelei nem egyformák, például a szárlevelek alulról felfelé fokozatosan kisebbednek (a), vagy az alsóbb levelek nyelesek, a felsőbbek ülők (b).
Előfordul, hogy vízinövénynek - ha van kétféle elhelyezkedésű levele (c) - az úszó levelei (úl) lapos lemezűek, az alámerült levelei (al) sallangosak:
Példalevelek (néhány leírás):
- Szórt levélállás, romboid lemezű de tompás-levágott és kicsípett csúcsú levél, hosszú levélnyél, ék alakú és kissé nyélrefutó levélváll (bal szélső kép)
- Szív alakú, csipkés szélű, kihegyesedő levélcsúcsú levél (középső kép)
- Osztott-hasadt levéllemez (jobb szélső kép):
- Rövid levélkenyelek, ovális-tojásdad levélkék tompás levélcsúccsal (bal oldali kép)
- A levélkenyelek rövidek, a levélkék hosszúkás-tojásdadok vagy tojásdad-lándzsásak, hegyesedő csúcsúak és kis szálkahegyűek * (jobb oldali kép):
- A levelek kissé változékonyak: szív kerülékűek de gyakorta enyhén öblös, néha fülesedő vállal. A lemezek enyhén-öblösen karéjosak, a levélszélek kissé vagy erősebben kihúzott fogasak. A levél a színén nemritkán gyengén vagy erősebben pókhálós-molyhos:
Egyszikű példák:
- A levelek széles oválisak vagy tojásdad-oválisak, hirtelen vagy kissé hosszabban hegyesedő csúccsal. Lentebb szárölelők, fentebb félig szárölelők (a)
- A levelek oválisak vagy keskenyebben oválisak, kissé hegyesedő csúccsal, rövid levélnyéllel (b)
- A levelek lentebb hosszúkás-lándzsásak, fentebb szálasodó hosszúkások, hosszan hegyesesdők, ülők (c)
[*: Ha nem akarunk hosszan írni, akkor bizonyos kompromisszumokkal fogalmazunk, például a jelzett leírás így lenne teljesen pontos (de talán túl hosszú): "A levélkenyelek rövidek, a levélkék vagy hosszúkás-tojásdadok de hegyesedő csúcsúak, vagy tojásdad-lándzsásak. A levélkecsúcson mindkét esetben kis szálkahegy van."]
Ajánlott irodalom:
- Király G. (szerk.) (2009): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. 23-38. oldal
- Simon T: A magyarországi edényes flóra határozója - harasztok-virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000. A kis alakú kiadvány 28-49. oldalai
- Simon T - Seregélyes T: Növényismeret - a hazai növényvilág kis határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998
