| Betűméret: | » kisebb | » nagyobb |
Virágmorfológia
A virág a növény szaporítószerve (generatív hajtásrész). Fontos leíró és határozóbélyeg. Mivel anyagunk elsősorban növényfelismeréshez készített segédanyag és nem növényszervezettani alapvetés, itt csak a leírás/határozás szempontjából legfontosabb virágjellegekre térünk ki.
A virág fogalmat típusosan csak a zárvatermők esetében használjuk. Nyitvatermő "virágjáról" beszélni botanikai és növényszervezettani szempontból pontatlanság - bár a termőleveleket nevezhetjük ugyan "virág"-nak, de ez anatómiájában annyira eltér a valódi virágoktól, hogy annak nevezni inkább csak a hétköznapokban szokás. A harasztok pedig semmiképpen nem "virágos" növények.
A teljes virág a szárhoz/ághoz a virágkocsány-al (1) kapcsolódik. A kocsány a vacok-ba (2) megy át, ezt a csészelevelek (3) követik, melyek összessége a csésze. A következők a sziromlevelek (4) melyek összessége a párta.
A csésze eredési helyét (környékét) - a fogalmat bizonyos esetekben használva - csészetáj-nak, a pártáét sziromtáj-nak nevezzük.
A csésze és a párta takarólevelek, melyeket összességében virágtakaró-nak nevezünk. Az ivarlevelek a termő (5) és a porzó (6).
Családra, nemzetségre, fajra jellemző számban a csésze- és a sziromlevelek száma mindig több (de lásd még a lentebbi eseteket!), termő egy vagy több van a virágban és a porzók száma is rendszerint több.
A porzó(k) a virág hímivarú [
] része, általában a termő körüli virágkör-ben kívül/kívülebb állnak ("p"-vel jelölve), a termő(k) a női ivarú [
] rész, középen vagy belül/bentebb áll(nak) ("t"-vel jelölve):
A virág lehet kétivarú (a), ha egy virágon belül megvan a hím és női ivarú virágrész is és lehet egyivarú, ha csak vagy hím vagy női ivarú részek vannak a virágban. A második esetben ha az eltérő virágok egy növényen vannak, akkor a növény egylaki (b), ha az eltérő virágok két külön (külön hím- és külön női) növényen vannak, akkor a növény kétlaki (c):
[Az ökörfarkkóró egylaki növény kétivarú virágokkal, (összevonva: "egylaki-kétivarú" faj).]
[A mogyoró egylaki növény egymástól elkülönült egyivarú virágokkal, (összevonva: "egylaki-egyivarú" faj"). A porzós virágok itt barkavirágzatba tömörülnek, a termősek néhányadmagukkal egymástól elkülönülten (magánosan) állnak.]
[A fehér mécsvirág kétlaki növény (összevonva: "kétlaki-egyivarú" faj), mert az egyivarú virágai külön növényegyedeken fejlődnek.]
További példa:
Kétlaki növény (mezei fejvirág) egyivarú virágai többesével, "fejecske" virágzatban: "a": porzós virágok, "b": termős virágok - ahol a(z) "pt": két portok megjelölve és "b": két bibe megjelölve.
Ha az egyivarú virágok virágzatban vannak benne, előfordul, hogy egymástól különálló, azonos ivarú virágzatot alkotnak, például fentebb csak porzós, lentebb csak termős virágok vannak a virágzatban (a). Vegyes virágzat is előfordul, ez esetben a porzós és termős virágok általában elkülönülnek, pl.: a porzós virágok fentebb, a termősek lentebb találhatók ugyanabban a füzérkében (b):
- A porzószál (psz) általában jelen van a virágban és ehhez kapcsolódik a portok (pt). A portok felnyíló/széteső, gyakran két portokfélből állónak tűnik:
- A porzószál gyakran fonalas (a), de - más egyéb esetek mellett - lehet például lapos/szalagszerű is (b). A portok is többféle alakú lehet, például gömbös (a), hosszúkás (b). A porzószálak általában szabadon állók (a), de lehetnek másmilyenek is, például tövükön összenőttek (b):
- A portok alakja-morfológiája a fentieken túl lehet még például hengeres vagy hasábszerű (c) is, és vannak nemzetségek, amelyek esetében a porzószálak (vagy azok egy része) molyhos-ak (d):
- A porzók színe (fehér, sárga, lilás, szürke, vörösesbarna, stb.) és száma is fontos leíró-/határozójelleg lehet egyes fajok elkülönítéséhez, például:
- Hogy milyen mértékű a porzók kiállása a pártából (de ez vonatkozik a termőrészekre is!), fontos leíró-/határozójelleg lehet egyes fajok elkülönítéséhez. Például jelentősen kiálló porzók (a) és nem/alig kiálló porzók (b) ugyanazon nemzetség két fajának elkülönítéséhez:
A termő alsó része a magház (mh), ebből a bibeszál (bsz) indul ki, a bibeszál végén pedig a bibe (bi) található:
A magház állása szerint lehet alsó állású (a), ahol a csésze és párta illetve a lepel a magház fölött lévő takarókör-gyűrűről ered. Lehet felső állású (b), ahol a takarókörök eredési gyűrűje a magház alatt van. Középső állású magház is előfordul.
Példák magház-állásokra (a magházak nyíllal jelölve):
1. kiegészítés: Az irányokat (alsó/alatt, felső/fölött), itt nem a térkoordináták szerint, hanem a virágkocsánytól (alulról) indulva a virág többi része felé (fölfelé) haladva értjük akkor is, ha a virág nem felálló, hanem oldaltálló vagy lecsüngő (bókoló), például a hóvirág, köszméte, zsidócseresznye stb. egyes példányai esetében is.
További példák magház-állásokra:
Alsó állású magházak (nyíl jelöli) - zsidócseresznye és köszméte virágai esetében.
Felső állású magházak (nyíl jelöli) - szegfűbogyó és olocsán csillaghúr virágai esetében.
Ha a magház alsó vagy középső állású, a vacokkal lehet olyan szoros kapcsolatban, hogy vacokkehely alakul ki (c, ahol "vk" = vacokkehely):
Ha a bibeszálak/bibék csoportosan nőnek - pl.: bibeoszlop-ot alkotva -, egyes nemzetségeknél (pl.: rózsák) kifejezett vagy kevésbé fejlett bibevánkos-ra vannak "ránőve". Bal oldali kép: a bibeoszlop nyillal jelölve, jobb oldali kép: a bibeoszlop sötét-, a bibevánkos világos nyillal jelölve:
[Megj.: A bal oldali képen a porzók el vannak távolítva.]
- A bibeszálak száma fontos lehet, a bibeszál - más esetek mellett - lehet magános (a), lehet kettős vagy hármas szálú (b), vagy a bibeszálak lehetnek körben növők (c):
- A bibeszál - más esetek mellett - lehet egyenes, lehet íves (a), görbült végű (b) vagy bepöndörödő (c):
- A bibeszál és bibe lehet a termésen sokáig maradó (a), vagy lehulló (b/bal kép) illetve már a virágban olyan rövid, hogy a termésen a maradványa csak igen kicsi (b/jobb kép). [A képeken a "tk" = terméskocsány, "t" = termés]:
- A bibe alakja - sok más mellett - lehet a bibeszáltól nem markánsan elkülönülő, mintegy a bibeszál fonalas folytatása (a), de gyakori, hogy például a bibe kiszélesedő és osztott (b), bunkós (c), karéjos (d), kúpos-korongos (e) vagy - egyes családok/nemzetségek esetében - tollas (f):
Néhány példa:
Fehér eper csoportos termésén a kettős, szalagszerűen megnyúlt bibe nyíllal jelölve
Tulipán virágának jól látható ivaros részei, m: magház, b: (háromosztatú és osztatonként kétkaréjú) bibe, pt: portok, psz: porzószál
- A csésze a csészelevelek összessége. A csészelevelek lehetnek szabadon állók (a), de több családra és nemzetségre forrt csésze (b) jellemző, ahol a csészelevelek teljesen vagy legalább a tövüknél összenőttek, így alkotnak egységes csészét:
- A csészelevelek/csésze színe leggyakrabban zöld (a), de fajtól függően más színű is lehet (b, c) és lehetnek rajta sötétebb világosabb sávok vagy más rajzolat vagy pl.: tűnhetnek elő más színnel a csészelevél erei (c):
______________
1. kiegészítés: A különálló csészelevelek alaktana a levélmorfológia alaktanához hasonlít - és megjegyezve, hogy a csészelevelek általában ülők - pédául a csészelevél lehet tojásdad, lándzsás, ovális stb.
2. kiegészítés: A különálló csészelevelek "csészekör"-t alkotak ahol a számuk családra, nemzetségre vagy fajra jellemző, gyakorta öt vagy hat, de más számúak is lehetnek.
3. kiegészítés: A csészelevelek leggyakrabban egy virágkört alkotnak, de előfordul, hogy kettőt, ez esetben egy külső (kcs) és egy belső (bcs) csészekör található a virágban. A két kör levelei nem feltétlenül egyformák, pl.: a lenti képen a varjúmák külső csészelevelei kicsik és szálasak, a belsők nagyok és hártyásak:
______________
- A forrt csésze részei: csészecső (cscs), csészecimpák (csc) ha a cső függelékei hosszúak és csészefogak (csf) ha a függelékek rövidek, csészekarima (csk - a kiterülő belső rész), csészetorok (cst - a beszűkülő belső rész):
- A csészecimpák alakja és több egyéb jellemzője sokféle lehet, pl.: árszerű (a) vagy háromszög (b) alakú, tompás csúcsú vagy hegyesedő csúcsú, néha tüskébe húzott csúcsú (c), stb. Ugyanitt fontos jellemző a cimpák/fogak és a csésze csövének egymáshoz viszonyított hossza valamint a cimpák vagy - ha vannak - függelékeik állása (pl.: egyenes, felfelé görbülő, lefelé görbülő, stb.) is:
- A forrt csésze szimmetriája tekintetében - néhány speciálisabb eset kivételével - általában sugarasan szimmetrikus (a) - amikor az általában egyforma cimpák/fogak egyenletes-körkörösen oszlanak el. Vagy a csésze nemritkán kétoldalúan részarányos (b) - amikor a cimpák pl.: kettesével-hármasával "felső" és "alsó" részt különítenek el csésze csövének folytatásában (mint például az ajakos virág esetében is és felső és alsó ajak különül el):
- Hólyagosan felfújt is lehet egyes nemzetségek/fajok csészéje, ahol vagy a forrt csésze csöve alkotja a belül üreges, fent nyitott "hólyagot" (a), vagy a csak az alsóbb részükön összeforrt csészelevelek később akár teljesen záródnak (b) és tokként védik a termést:
[Megj.: a "b" képen is megfigyelhető a fentebb említett külső (szálas és zöld) és belső (hártyás, "felfújt") csészekör.]
- Álcsésze is megjelenik egyes nemzetségek/fajok esetében (pl.: mályvák, kutyatejek), vagy a párta (p) és csésze (cs) alatt mint virágba tolódott murvalevél (bal oldali kép), vagy ha a többi takarólevél hiányzik akkor önmagában (jobb oldali kép):
[Megj.: A kutyatejek álcsészéjének karimáján mirigyek vannak/lehetnek, melyek alakja fontos határozójelleg.]
- A párta az általában színes (a zöldtől eltérő színű) sziromlevelek-ből álló virágkör. A szirmok lehetnek különállók (szabadszirmú-fajok) (a) vagy családra/nemzetségre/fajra jellemző mértékben és módon egybeforrtak (forrtszirmú-fajok) (b):
[Megj.: Az "a" esetben a sziromlevelek száma lehet a taxonra szigorúan jellemző (pl.: 5, 6, 8 vagy ezen számok többszöröse,) de lehet fajon belül - valamelyest - változó, egy "szokásos" számtól néha kissé eltérő is - ez utóbbit mutatja az "a" képrész a salátaboglárka esetében.]
A szabadszirmú virágok szirmai - többek között - állhatnak egy körben (a), két körben /külső és belső kör/ (b), több körben vagy spirálisan (c), és egyes taxonokra (pl.: keresztesek, ruta) jellemző a "kereszt" alakban álló négy szirom (d):
- A szabadon álló szirmoknak, mint módosult "leveleknek" is több leíró jellemzőjük van - ezek részben megegyezőek, részben mások mint a szár- vagy tőlevél jellemző fogalmai. Például elkülönítjük a szirom "tövét" (t) (megjegyezve, hogy szakmai kifejezéssel a szirom "töve" helyett a szirom körme (k) kifejezést használjuk), a szirom lemeze (le) és a szirom csúcsa (cs) is fontos - ezek formája, szélük/élük épsége vagy fogazottsága, lekerekedett-, kicsípett- vagy kihegyesedő volta, stb. is leíró/határozó jelleg lehet:
[Megj.: A szirmok állása is jellemző lehet, például, hogy milyen mértékben fedik vagy nem fedik át egymást, vagy például, hogy a virágtengelyre merőleges síkhoz képest hogyan állak (síkban vagy attól eltérően felfelé vagy lefelé).
A párta színe és mintázata
- A párta színe és - ha van ilyen - a mintázata fontos jellemző, leggyakrabban feltűnő. Néha csak magának a pártának színére sokan, pongyola módon a "virág színe" kifejezést használják.
Különböző színű párták mintázat nélkül (első kép) és mintázatokkal (többi kép):
Ritkán, de előfordul, hogy a párta színe csak kevéssé különbözik a növény vegetatív (zöld, zöldes) részeitől, például a párta sárgásbarna, zöldesbarna, sárgászöld:
[A jobb oldali képen lepel virágtakaró van. A színekre vonatkozó információk a lepelre is érvényesek.]
- Albínó és általában ezért fehér színű a párta/lepel, ha nem tartalmazza a fajra jellemző színanyagokat (a), vagy részlegesen albínó, ha csak bizonyos párta/lepelrészek tartalmazzák a fajra jellemző színanyagokat, a többi rész nem (b):
[Mindkét képen az albínó egyed körül illetve a háttérben a "normál" színű pártával rendelkező egyedek láthatók.]
[Megj.: A virág (párta, lepel) színe nemcsak genetikailag meghatározottan jelenik meg, hanem néha (nem nagyon gyakran, de jópár fajnál előfordulóan) a környezet is befolyásolja, például a nyári melegben világosabb színű, ősszel pedig - amikor már hidegek az éjszakák és reggelek - sötétebb színű virágok fejlődnek (pl.: egynyári serpence, mezei katáng, stb.). További példa az igen korai tavasszal nyíló kárpáti sáfrány is: a hó alól kibújó virágok sokkal sötétebbek mint a már a hóolvadás után kibújók.]
A párta szimmetriája
- A forrtszirmú párta lehet sugarasan szimmetrikus (I.), amikor - többek között - lehet például csöves (I/a) vagy körülírva kerek ("kerék" alakú, "tányér" alakú) (I/b), harang alakú (I/c) vagy tölcséres (I/d). A pártán ilyenkor ugyanazokat a részeket különítjük el mint a forr csészén is - a párta csöve (cs), karimája (k), torka (t), cimpája (c). A kerek párta esetében a pártacső nem kifejezett (alig fejlett, jelentéktelen):
- A forrtszirmú párta kétoldalian részarányos (II.) is lehet, például a párta csöve felett felső ajak (fa) és alsó ajak (aa) alakul ki:
[Megj.: Sugarasan szimmetrikus a párta, ha több szimmetriatengelye van, még ha nem is bárhol lehet szimmetriatengelyt felvenni, mert például az egyes pártacimpák nem teljesen egyformák. A kétoldalian részarányos pártán csak egy szimmetriatengelyt találunk.]
- Hiányos virág is előfordul, amikor az egyik vagy mindkettő takarólevél-kör hiányzik, például a párta hiányzik és a csésze meglévő (a) vagy mindkettő hiányzik (b) - példánkon a nőivarú virág termőrészét a rügypikkelyek védik.
Hiányozhatnak ivaros részek is (c/jobb oldali kép), ez esetben például az "egyszerű" virág az "alapfaj"-hoz képest többletszirmokkal rendelkező "telt" virággá alakul, ahol a termők és porzók - vagy csak azok egy része - sziromlevéllé fejlődnek.
[Megj.: A természetben a telt virággá alakulás ritka, kevés faj esetében fordul elő (a képeken a szappanfű esetében látható a jelenség), de mesterségesen sokféle telt virágot nemesítenek, pl.: telt szegfüvek, rózsák...]
Hiányos virága - ahol a virágtakaró teljesen vagy nagyrészben hiányzik - van még például a pázsitfüveknek is, itt a virágtakaró szerepét fellevelek - pelyvák, toklász - veszik át (lásd még: » "a hajtás levéltípusai" részt is.):
A hiányos vagy módosult virág lehet a teljes rokoni körre vonatkozó taxonikus jellemző, de egyes esetekben a növény olyan taxonba (pl.: család/nemzetség) tartozik, amelyben a többi rokonának "alapesetnek megfelelően" megvan az adott virágrész, csak nála hiányzó vagy módosult. Például a közönséges aggófű és a sugártalan székfű sugárvirágai hiányzók:
- A lepel egynemű virágtakaró, lepellevelekkel rendelkező virágoknak nincs külön csészéje és pártája - egyes tudományos nézetek a lepel kialakulását a csésze és a párta egybeolvadásának is tekintik. Lepel főként egyszikűekre jellemző, de egyes kétszikű taxonok esetében is előfordul.
A lepel lehet kevéssé feltűnő és pikkelyszerű (a), különálló levelekből állóan "sziromszerű" (b) vagy tagolt, összeforrt vagy részben összeforrt lepelrészekkel (c) - utóbbi esetben általában feltűnő is:
- A "sziromszerű" lepellevelek leggyakrabban két körben helyezkednek el, a virág gyakorta sugarasan szimmetrikus (a, b). A külső és belső lepellevelek lehetnek - jó közelítéssel - egyformák (a), de nem ritka, hogy az egyik kör a másiktól jól észrevehetően eltérő (pl.: keskenyebb) lepellevelekkel rendelkezik (b). A lepel többnyire színes (a fehér is idetartozik!), de néha a fotoszintetizáló levelektől alig elütő zöld-sárgászöld is lehet:
Néhány további forrt leplű virág: mindre itt nem térünk ki, hanem az egyes leggyakoribb családok jellemzésénél részletezzük (lásd » bal oldali menüsáv "ABC"-választások).
Itt csak a kétoldalian szimmetrikus virágok rész-lepelformái közül a sarkantyú-t ("a" fotó: "s") mutatjuk be, amely egyes családok/nemzetségek esetében nem ritka, és még a kosborfélék egyik féle virágjának (b) a rész-lepelformáit, ahol pl.: vannak felső, felső-oldalsó, alsó, alsó-oldalsó lepelrészek, amelyek alakja, mintázata, megléte stb. fontos leíró/határozó jelleg:
Példa:
Tulipán takarólevelei, a két lepelkörből (hat lepellevélből) a három belső lepellevél (egy jelölve: "bl") és a három külső lepellevél (egy jelölve: "kl") jól elkülönülnek
- Előfordul, hogy a virág vagy a virágzat egyes virágai meddők, azaz nem hoznak termést, általában ivaros részeket sem tartalmaznak vagy azok csökevényesek. Ilyen esetben gyakori, hogy a meddő virág (is) feltűnő színű vagy illatú, hogy a megporzó rovarokat odavonzza, és azok jó eséllyel akkor a termő virágokat is felkeresik. Például üstökös gyöngyike kétféle virágai, "te" = termő virágok, "me" = meddő virágok:
- A virágzat több virágból áll, ahol a virágok nem egymástól függetlenül - például a szár/ág levélhónaljaiból egyesével - nyílnak, hanem elhelyezkedésük a vegetatív hajtástól legalább valamelyest elkülönülő virágzati- és virágtengelyeken illetve generatív növényi részeken van, vagy esetleg ha a száron/ágon is, de legalább egymással összefüggő csoportokban találhatók.
Néhány gyakoribb virágzat:
- Fürt és füzér: Fürt a virágzat (a), ha virágzati tengelyen a virágok kifejezett virágkocsányon magánosan vagy esetleg örvösen állnak; füzér a virágzat (b), ha ugyanilyen virágállás mellett a virágok kocsánytalanok (ülők), vagy csak igen rövid kocsányúak. Mindkét esetben a virágok alulról felfelé nyílnak, tehát lentebb már termések is lehetnek, míg középen a kinyílt virágok vannak, fent pedig még csak bimbóban vannak a virágok. Murvalevél is lehet a virágkocsányok eredésénél.
- Barka és torzsavirágzat: Mindkét virágzat módosult füzér-nek tekinthető.
A barka esetében a virágzati tengely "alapesetben" vékony és hajlékony, ezért a barka a tudományos megfogalmazás alapján csüngő virágzat (a/1), de a gyakorlatban barkának nevezzük pl.: egyes füzek virágzatát is, ha a virágzat nem is csüngő (a/2). A barka csak egyivarú - leggyakrabban porzós - virágokat tartalmaz.
A torzsa (b) megvastagodott virágzati tengelyen, sűrűn ülő virágokat tart, ezt együtt torzsavirágzat-nak nevezzük. Itt is egy virágzati egységen belül egyivarúak a virágok:
- Toboz (a) és áltoboz (b) esetében legalább a termésérésre elfásodott "termőpikkelyeken" fejlődnek a nőivarú részek és a magok valamint a pollenek, pl.: egyes fenyők és az éger. A toboz és áltoboz virágok egyivarúak:
[Megj.: Régebben a tobozt, áltobozt az iskolás terminológia szerint nem is nevezték virágnak/virágzatnak, hanem csak "nyitott" termőleveleknek. Ma már mindkettő - bár pontatlanul - nevezhető virágzat-nak.]
- Legyező és forgó: Mindkét esetben az egyes virágkocsányok egymásból (a fentebb következő az alatta lévőből) indulnak ki - nincs virágzati tengely - és a virágok jó közelítéssel egy síkban állnak. A virágok nyílása általában az alsóbbakkal kezdődik és felfelé halad.
A legyező (a) virágzat esetében az egyes virágok úgy felefelé törekvőek, hogy egyben "széttartóak" is.
A forgó virágzat alapesetében a virágzat többé-kevésbé egy egyenes (képzeletbeli virágzati tengely) mentén felfelé törekvő (b). Ha a virágzat speciális esetben (pl.: az érdeslevelűek néhány nemzetségére jellemzően) kissé vagy nagyobb mértékben "csavarvonalban" bekunkorodik, akkor a virágzat boragoid virágzat (c) nevet kap:
- Sátor és "sátorozó" virágzat: A sátorvirágzat (a) egyes virágkocsányai a virágzati tengelynek nem egy pontjáról erednek (ebben hasonlít a fürt virágzatra). Az alsóbb kocsányok hoszabbak, a felsőbbek rövidebbek, ezért a virágok - ha a virágzat teljesen kinyílt! - közel egy síkban, esetleg enyhén íves felületet alkotva állnak.
"Sátorozó" a virágzat, ha nem önálló virágok, hanem részvirágzatokat tartó ágak alkotnak a sátorvirágzathoz hasonló formát (b):
- Ernyő a virágzat, ha a virágzati tengely(ek) végén a virágkocsányok vagy a fentebbi (többedrendű) virág-/virágzati tengelyek "egy pontból" - gyakorlatilag egymáshoz igen közelről, általában örvösen vagy ahhoz közelítő módon - erednek. A kocsányok eredési pontjai közül néhány nyíllal jelölve:
Az ernyősvirágzatúak (pl.: "a") egyes virágainak külső szirmainál néhány faj esetében faji jellemzőként előfordul, hogy azok nagyobbak mint a többi. Ilyenkor a nagyobb, kifelé mutató szirmok neve "sugárzó" szirom (b):
Az ernyő lehet egyszerű ernyő ("a" kép két egyszerű ernyőre mutató nyillal és "d"), ha a hajtásvégen lévő ernyőágakon közvetlenül a virágok vannak és lehet összetett ernyő (b), ha az alsó ernyőágakon több újabb ernyő ered. Az ernyősök (régebben: ernyősvirágzatúak) családján túl még néhány más taxonra (pl.: kankalinok és hagymák) is jellemző ernyő vagy "ernyőszerű" virágzatszerkezet (c, d):
Álernyő a virágzat, ha "ernyőszerű", de az egyes - körkörösen/spirál mentén eredő - ernyőágak nem teljesen "egy pontból" erednek, hanem van valennyi "eltolódás":
Álernyős virágzatok például: veresgyűrű som és nagy varjúbab
[Megj.: Lásd még az ernyős virágzathoz kapcsolódóan a » a hajtás levélfajtái részben a gallér- és gallérkaleveleket is.]
- Fejecske a virágzat, ha az alapvetően fürt virágzat virágzati tengelye rövid vagy igen rövid (utóbbi esetben tulajdonképpen "pontszerű") és a virágkocsányok is - általában - rövidek. Gömbszerű a fejecske, ha a virágkocsányok "egy pontból" erednek és megközelítően gömbsugarak irányába indulnak ki (a).
Egyes virágok (pl.: egyes mácsonyafélék virága is) tűnhetnek "fejecskeszerű"-nek, de nem az, mert ezeknél a virágok egy nagyobb térfogatú/felületű "fészek" felszínén találhatók. Ennek ellenére előfordul, hogy nem a pontos terminológiát használva "fejecske" néven nevezzük ezeket a virágokat is ("b" kép és a "fészek" nyillal jelölve):
Félgömbszerű vagy kissé hosszúkás is lehet a fejecske, és a "telt" virágzatot a rövid virágkocsányok alatti murvalevelek még jobban telíthetik:
- Bog és többesbog: Bog a virágzat, ha a virágzati tengely végén középen (a/1-k) nyílik egy virág és kétoldalt újabb virágok nyílnak, amelyek általában túlnövik a középsőt; a többesbog esetében pedig kétoldalt újabb bog (a/1-o, a/2) található:
[Megj.: "k" = középső virág-/virágzati tengely, "o" = oldalsó virág-/virágzati tengely.]
- Bogernyő a virágzat, ha a boghoz hasonlóan van középső virág, de oldalsó tengelyekből nem kettő hanem több van és ezek ernyőszerűen állnak:
- Gomoly virágzat: A többesboggal megegyező felépítésű virágzat, de ennél a virágkocsányok és/vagy a többedrendű bogtengelyek rövidebbek, esetleg igen rövidek, így a virágzat jellemzően "tömöttebb" vagy erősen "tömött":
Fészek I.
- Fészekvirágzat akkor alakul ki, ha a virágok - általában nagy számban - egy rövid, gömbösre, vagy kúposra, vagy korong alakúra megvastagodott virágzati tengelyen ülnek.
[Kivételesen más virágzati tengelyformával (de a fészkesekre jellemző virágokkal) rendelkező virágzatot is idesorolunk, pl.: "tömött, sátorozó bogernyő" a sédkender esetében.]
A fészkesek (régebben: fészkesvirágzatúak) - nemzetségekre jellemzően! - kétféle virágot tartalmaz(hat)nak, az egyik a csöves virág (cs), a másik a nyelves virág (ny), ez utóbbit nevezzük "sugárvirág"-nak, esetleg "sugárszirom"-nak is. A kétféle virág - amennyiben mindkettő megvan a virágzatban - elhelyezkedésére jellemző, hogy a nyelves virágok a fészek szélén, körben ("sugárzón") helyezkednek el, a csöves virágok a fészek közepében, sűrűn-tömötten vannak:
Néhány példa csak nyelves virágokat (a), csak csöves virágokat (b) és "vegyesen", csöves- és nyelves virágokat is tartalmazó (c) virágzatokra:
[Megj.: A csak nyelves virágokat tartalmazó fészekben a virágok általában több körben ülnek.]
A csöves virágok és nyelves virágok is általában tartalmaznak termőt vagy porzót, de lehetnek hiányosak is, amelyek termőt vagy porzót nem tartalmaznak, csak a virágtakarót. Előfordul az is - különösen a nyelves virágok esetében -, hogy ha a generatív virágrészek meg is vannak, a virág mégis meddő.
Az alábbi példán a teljes fészek (a)-ből kivett néhány nyelves virágon (b) láthatjuk, hogy a nyelves virágok ("sugárszirmok", "sugárvirágok") gyakorta nemcsak dísznek fejlődnek ki, hanem szaporító funkciójuk is lehet/van. A példavirág esetében a nyelves virágok nőivarúak, ezt a fonalas, kétágú végződésű bibeszálak/bibék ("bi") - és alattuk a magházak - mutatják:
["cs": csöves virágok, "ny": nyelves virágok, "bi": bibeszál/bibe.]
A fészek esetében is elkülöníthető a virágzatban vacok, itt azt a felső részt (kúpfelszínt, félgömböt, lapot stb.) nevezzük annak, amiben a virágok ülnek (nyíl jelzi a képeken). Elsősorban akkor tűnik elő, ha eltávolítjuk a virágot vagy megvágjuk a fészket vagy a termés már kihullik:
[Megj.: Lásd még a fészek fellevéltípusait is » a hajtás levélfajtái lapon!]
Fészek II.
Előfordul, hogy "fészek"-nek nevezzük néhány, nem a fészkesek családjába tartozó taxon szintén rövid és megvastagodott virágzati tengelyét, amelyen a fészkesek virágzatához hasonlóan nagy számú virág "tömötten" helyezkedik el (pl.: mácsonyafélék):
A virágzatok különböző olyan virágállásai, amelyek nem a fentebbi "klasszikus" virágzatok - habár több virág ered ugyanazon környékről együtt - még megemlítendők.
Például jellemző az örvös virágállás (a), ahol a száron egy gyűrűből, körben erednek a virágok, és az álörvös virágállás (b), ahol a szár két egymással átellenes "pontjáról" (pl.: a levélhónaljak környéke) erednek ugyan a virágkocsányok, de a virágok nagyobb térkitöltésű részei többé-kevésbé mégis körben állanak:
Egy virágos hajtás egymástól elkülönülő virágcsoportjai is számíthatnak virágzat-nak, ahol az egyes virágcsoportok (néhány ilyen nyillal jelölve) virágainak a száma mérvadó lehet (a), vagy az is mérvadó lehet, hogy a virágok/virágcsoportok csak a levélhónaljakból indulnak, vagy vannak "csúcsálló"-k is és ezek mennyire dús virágúak (b):
Ajánlott irodalom:
- Király G. (szerk.) (2009): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő. 14-22. oldal és 29-34. oldal.
- Simon T: A magyarországi edényes flóra határozója - harasztok-virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000. A kis alakú kiadvány 28-49. oldalai
- Simon T - Seregélyes T: Növényismeret - a hazai növényvilág kis határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998
