| Betűméret: | » kisebb | » nagyobb |
A termés
A termés a növény termőjéből alakul ki. Alapvetően a zárvatermők [1] esetében értelmezzük a termésfogalmat, de nyitvatermők [2] is rendelkeznek a magot viselő-megtartó termésszerű (!) képződményekkel, amelyek több mint egyszerű mag, így tágabb értelemben - bár pontatlanul - ezeket is nevezhetjük "termés"-nek (pl.: a fenyők "toboztermés"-e, a tiszafa magköpenyes "termése" vagy a borókák tobozbogyó "termése").
Az előző kettővel ellentétben a harasztok (korpafüvek, zsurlók, párfányok) esetében semmiképpen nem használjuk a termés fogalmát, mert nem magokat, hanem spórákat, azaz nem ivaros, hanem ivartalan szaporítóképleteket hoznak létre. Nemzetségre/fajra jellemző (határozóbélyeg is) azonban, hogy a spórákat létrehozó spóratartók (spóratokok) - például a párfányok szóruszai - a növény mely részén és milyen formát alkotva alakulnak ki. Ezért ezt itt most megemlítettük és részletesebben lásd: "a hajtás levélfajtái" rész végén!
A termés a magot mindenképpen tartalmazza, ezen túl más részek (pl.: külső burkok, repítőkészülékek, stb.) is alkotják, amelyek védelmezik a mago(ka)t és segítik a termés terjesztését.
Magok ibolya toktermésében és mályvarózsa ötrekeszes tokjában valamint abból kiesve:
A magnélküli termések nem gyakoriak, inkább csak a nemesített növények esetében találkozunk velük, pl.: magnélküli szőlő:
Ez az összefoglaló csak egy kis áttekintés alapot ad a továbbiakhoz, a termések családokra és nemzetségekre jellemző sokféleségét, a típusok növényfelismerő és leíró munkához szükséges fogalmi meghatározásait még kiegészíti a rendszertan/néhány család jellegzetességeit ismertető honlaprész!
ZÁRVATERMŐK
A termés fontosabb részei: a terméskocsány (a/"tk") - amely tulajdonképpen a virágkocsányból alakul ki -, maga a termés (a/"t") és a termésen maradó - vagy onnan korán lehulló - egyéb virágrészek, pl.: a csésze (a/"cs").
A termés jellegzetességein túl az egyéb virágból kialakuló/maradó részek (b) értékelése is fontos, például, hogy a már említett csészelevelek milyen állapotúak a termésen (pl.: lehullók vagy maradók, rásimulók vagy elállók, stb.) és például a terméskocsány milyen hosszú a terméshez képest, milyen szöget zár be vele, stb.:
A lúdfű terméskocsányai hosszúak és a termés (becő) nagyjából a kocsányok vonalában folytatódik (bal kép), a kányazsombor terméskocsányai rövidek és a becőtermés szögben felfelé törve kapcsolódik a kocsányokhoz.
A termés alapvetően négy fő részből áll, külső-, középső- és belső termésfal és a mag. A típusokat alapvetésként leggyakrabban az egyes termésfalak és az általuk közrezárt részek módosultsága, milyensége (pédául: száraz vagy húsos) alapján csoportosítjuk, kiegészítve még a termés kialakulásában részt vevő egyéb virágrészek értékelésével is, például, hogy csak a termő vesz-e részt a morfológiailag teljesnek tekintendő termés kialakításában vagy esetleg részt vesz-e még például a bibe, vacok, csészelevelek stb. is. Figyelembe vesszük, hogy a termésen milyen, morfológiailag homológ részek találhatók (pl.: "szárnyak", levegőtartók, stb.). Ezeken túl a terméstípusokba való rendezésben figyelembe vehető még a magok termésből való kiszabadulásának (elszórásának) jellemző módja is.
A termés valódi termés, ha a kialakulásában csak a termő vesz részt és áltermés, ha más virágrészek (pl.: vacok, csészelevél) is részt vesz a kialakulásában. Valódi termés például a makk (a) és a tüszőtermés (b), áltermés például az almatermés (c) és a bogyótermés (d):
Makktermések (tölgy) és csoportos tüszőtermés (hunyor).
Almatermések (vackor) és csoportos bogyótermés (szőlő).
A termés lehet száraz (a), ha az érett termés nedvességtartalma kevés, és lehet nedves/húsos (b), ha az érett termés nedvességtartalma magas (a termés gyakran erősen lédús). Például:
A termés lehet zárt (a), ha az érett - már további érés nélkül csíraképes maggal rendelkező - termésből a mag(ok) csak akkor kerül(nek) a szabadba, ha termés külső burka szétesik (az idő előrehaladtával elfolyósodik, elrothad /pl.: szőlőbogyó/, a mag duzzadásával felreped /pl.: tölgymakk/, állatok megeszik, stb.). Vagy lehet a termés felnyíló (b, c), ha az érett termés burka "magától" felreped, kilyukad stb., annak érdekében, hogy a már csíraképes magok mielőbb a szabadba kerüljenek. Például:
Som zárt termése - a mag a húsos termés belsejében van; szegfűféle növény fogakkal felnyíló toktermése és méreggyilok felnyíló (felrepedő) termése ("tf": termésfal, "m": repítőszőrökkel rendelkező magok).
A növények törekednek rá, hogy a termést (tulajdonképpen a magot) az azt kifejlesztő egyedtől távolabbra is elterjesszék. Ennek érdekében sokféle termés alakult ki, például a húsos/lédús/illatos terméseket (a) az állatok a táplálkozás során terjesztik - előfordul, hogy nemcsak széthurcolják a terméseket, hanem az ellenálló héjú magot nem is emésztik meg, csak a termés többi részét.
A termés gyakran horgas szőröket tartalmaz így "ragadós" (b), hogy az állatokra tapadva jusson messzire, vagy repítőkészülékek (c) alakulnak ki, esetleg a termés felfújt (d), amely nem utolsósorban védelmet ad a termés belsejének, de a szél is belekaphat vagy a vízen is jól úszhat, és így terjedhet a termés. Például:
Lédús/húsos, illatos termések: eper, szamóca, szilva.
Horgas kapaszkodó szőrökkel rendelkező termések: szerbtövis, gyömbér, párlófű.
Repítőszőrös és repítőkészülékes termések: bakszakáll, selyemkóró, juhar (ikerlependék).
Felfújt termések: csörgőfa, dudafürt, zsidócseresznye. A termés külső, hártyás burka a csészéből alakul ki, az első és második faj esetében az érés végén széthulló, a harmadikban zártan maradó, csak a bogyótermés láthatósága miatt lett felnyitva.
Egyes termések nagyon hasonlóak, de nem ritka, hogy ezek alapján kell vagy lehet a növényt felismerni, besorolni. Ezért ilyen esetekben figyelmesen meg kell vizsgálni a terméseket, magokat. Néhány ilyen esetet mutatunk be. Például:
1., Hüvely és becő (vagy becőke). A termések hasonlóak, de hüvelytermése például a pilangósvirágúaknak van, a becő (vagy becőke) pedig a keresztesvirágúak termése. A különbség, hogy a hüvely (a/1 és a/2) esetében a magok a két termésfal között, ugyanabban a térben, válaszfal nélkül helyezkednek el, a becő- vagy becőketermésben (b) pedig a két termésfalat egy válaszfal (replum) választja el és ennek a válaszfalnak a két oldalán ülnek a magok. Tehát, tulajdonképpen a hüvely ha kiszárad és felnyílik, akkor - két termésfal-félre (két külső) esik szét, a becő és becőke pedig három termésfal-részre (két külső és középső) esik szét.
"a/1": lepényfa éretlen hüvelye és az érett, szétesett hüvely a magokkal, "a/2": lednek hüvelyei - a jobb oldali képen a két félre szétvált hüvelyek, a magok már kiestek belőlük.
[Megj.: A hüvelytermés nem feltétlenül csavarodik fel, csak a például hozott faj termése pont ilyen. Oka: a szárazodó termésfalakban feszültség keletkezik és ha az már nem tartható tovább, gyors, pillanatszerű szétesés+felcsavarodás következik belőle, amely folyamat szórja is a magokat, így azok messzebbre terjedhetnek.]
"b/1/bal" kép": becőtermés (hosszú); "b/1/jobb és b/2" képek: becőke (rövid). A "b/2" baloldali képen még egyben a termés (kívül a két külső válaszfal, belül a replum és a magok), a jobb oldali képen a külső válaszfalak már leestek, a magok kiszóródtak, a replum viszont még az elszáradt hajtáson rajtamaradt.
2., Ernyősök (ernyősvirágzatúak) termései. Ikerkaszat termések, amelyek különböző fajok esetében előfordul, hogy eléggé hasonlóak (a), de vannak sajátos jellegzetességek - alak, szőrözöttség, bordázottság, az érett termés színe, stb. (b), amelyek a különböző fajokra annyira jellemzőek, hogy határozóbélyegek is. Érdemes a terméseket is megvizsgálni a növényfajok meghatározásához, leírásához:
3., Általánosságban elmondhatjuk, hogy a termések - és magok - nagyon változatosak, legtöbbször vannak olyan egyedi jellegzetességeik, amelyek alapján a fajt a többitől jól el lehet különíteni. Ezek a jellegek néha szabad szemmel is jól megfigyelhetők, például a juharok ikerlependék termésének repítőszárnyai milyen szögben állnak egymáshoz képest (a). Más esetekben nagyító vagy mikroszkóp szükséges a megfigyeléshez, például a tyúkhúr-fajok magjai esetében azok mekkora méretűek, milyen színűek, milyen formájúak (b):
"a": a korai juhar ikerlependék szárnyai egy vonalban állnak, a tatárjuhar szárnyai hegyes szöget zárnak be, a hegyi juhar esetében ez a szög pedig tompa szög. "b": a közönséges tyúkhúr magjai sötétbarnák, a kövér tyúkhúr magjai vörösesbarnák és 1 mm-nél nagyobbak, a törpe tyúkhúr magjai sárgásbarnák és 1 mm-nél nem- vagy csak alig nagyobbak.
Kaszat
A fészekvirágzatúak, néhány mácsonyaféle, macskagyökérfélék termése. Száraz, zárt termés. Magánosan vagy csoportosan jelenik meg, hosszúkás-hengeres, kissé kúpos, néha laposabb, belül a magot magába foglaló rekeszes (néhány fajnál üres rekeszekeket is tartalmazó) termés. Gyakran hosszbordás. A csúcsi végén repítőszőrök (bóbita) fejlődhetnek. A kaszat formáján és színén túl a bóbita és szőrei is gyakran határozójellegek. Például:
Bal kép: macskagyökér magános, bóbitás kaszatja, középső és jobb oldali kép: bakszakáll és pitypang csoportos, bóbitás kaszattermései. ("k": kaszat, "r": repítőszőr)
Ikerkaszat
Az ernyősök (ernyősvirágzatúak) száraz, zárt termése. A fajtól függően változatos alakú két résztermést egy terméstartó (általában vékony, fonalas szál) tartja össze. A részterméseken hosszbordák lehetnek/vannak, a termésfalban illóolajat tartalmazó járatok is rendszerint találhatók. A termés formája, bordái, lapossága vagy hasassága, szőrözöttsége - és néha az illata is - általában határozójelleg. Például:
A még éretlen termések esetében figyelmesen szemlélve tűnik fel, hogy két résztermésből állnak. "a": baraboly, "b": buvákfű, "c": tüskemag termései.
Baraboly termései. Az érett résztermések szétválnak és leesnek (nem feltétlenül egyszerre), a terméstartó ("tt") visszamarad. A képen a terméstartók főleg a már csak egy résztermést tartalmazó részeken világos fonalakként tűnnek fel /nyilakkal is vannak jelölve/. A terméstartók a csúcsánál tartják össze a részterméseket: néhány ikertüsző esetében látszik, hogy alul már eltávolodtak egymástól, de fent még össze vannak kapcsolódva.
Előtűnő terméstartók - az egyik egy sötét vonallal megjelölve.
Lependék
Erre a csoportosan fejlődő, száraz zárt termésre az jellemző, hogy a magot ("m") körülvevő termésrészek egy repítőkészüléket ("rsz" = repítőszárny) fejlesztenek. A repítőkészülék - fajra jellemzően - változatos alakú (pl.: ovális-lapos vagy hosszúkás-lapos), a mag - fajra jellemzően - elhelyezkedhet annak a középtáján vagy az egyik végében. Például a bal oldali képen egy szilfa, a jobb oldalin egy kőrisfa csoportosan fejlődő lependékjeit látjuk:
További példa, az alásfa lependéktermései:
Ikerlependék
A juharok termése, amely csoportosan fejlődő, száraz zárt termés. A magot ("m") körülvevő termésrész itt is repítőkészüléket ("rsz" = repítőszárny) fejleszt, azonban a mag és a repítőszárnyak nem magánosan, hanem kettesével fejlődnek a terméskocsányon. A két résztermés fiatalon még "egybenőtt"-nek tűnik ("a" eset), azonban ha óvatosan szétválasztjuk azokat, vagy a termés már megérett és kezd leesni a terméskocsányról ("b" esetek), feltűnik, hogy a részterméseket - az ikerkaszathoz hasonlóan - fonalas terméstartók kötik össze. A terméstartókról még le nem váló résztermések szárnyainak egymáshoz képesti állásszöge fajra jellemző bélyeg (lásd a fentebbi képeket is!).
Bal oldalon korai juhar, jobb oldalon tatárjuhar-díszfajta terméseit látjuk.
[Megj.: 1., a lependék és ikerlependék terméseket a "szárnyas makk" termések csoportjába (is) soroljuk. 2., az aszimmetrikus vagy egyoldali repítőszárnnyal rendelkező lependék illetve ikerlependék-fél termések lehulláskor a levegőben "automatikusan" forgó mozgást végeznek, ez a terjesztésük szempontjából valamely okok miatt a faj számára előnyösnek tűnik, például: tovább maradnak fenn a levegőben így szél esetén messzebbre eshetnek, illetve függőlegesen esve érkeznek a felszínre, így biztosabban talajt érnek, mert kevésbé akadnak fenn más növényeken.]
Tüsző
Száraz, a csúcsán felnyíló és oldalán részben vagy teljesen végighasadó, esetleg külső behatásra teljesen széteső termés, amely több - gyakran sok - magot tartalmaz. Két tüszőfélből forr össze. Lehet magános és társas (néhányadmagával, általában csak kis csoportot alkotva). Például a hunyoroknak, szarkalábaknak, sisakvirágoknak és más hunyorféléknek van ilyen termése:
Felnyílt csoportos tüszőtermés (harangláb három termése). A magok már kihullottak.
Bal kép: oldalnézet, jobb kép: felülnézet. Megfigyelhető, hogy ennél a növénynél öt tüsző alkot egy csoportot és az egyes tüszők a belső (egymás felé néző) oldalukon hasadtak végig, bár a külső oldalukon is van varrat, amely mellet a tüsző két félre eshet szét. Középen: néhány kihullott mag (a tüszők méretéhez képest erősen nagyítva).
Sisakvirág és hunyor társas tüszőtermései (még éretlenül, nem felnyílva).
Kandilla tüszőcsokra, harangláb csoportos tüszői és borzaskata tüszőcsoportja - utóbbi faj esetétben a tüszők az érés végére egymással gömbös formába összeolvadnak.
Tok
Száraz - kezdetben zárt - majd végül felnyíló termés, leggyakrabban a csúcsán többféle módon (pl.: fogakkal, lyukakkal, kupakkal) nyílik vagy néhány esetben felreped-szétnyilik. Több termőlevél összenövésével alakul ki, de előfordul, hogy toknak tekintik azt is, ha a csésze zárul a belsőbb termésrészek köré. A tok együregű vagy néhány rekeszt (utóbbi esetben válaszfala/ka/t is) tartalmaz és ált. jelentős számúan sok magot - de ált. legalább kettőt - fejleszt. Sok családra/nemzetségre jellemző, többek között például a szegfűfélék, mákfélék, tyúkhúrok termése. Néhány típusa van, attól függően, hogy a kialakulásakor a több termőlevél hogyan forrt össze és a tok az éréskor hogyan nyílik fel. Például:
Toktermések még - "a": mécsvirág fogakkal nyíló, érett tokja és a magjai; "b": tyúkhúr félig érett, már felnyílni kezdő tokja (nyíllal jelölve); "c": díszmák lyukakkal nyíló, még nem érett termése, a nyilak az éréskor majd kialakuló lyukacskák (ezeken hullanak/rázódnak majd ki a magok) helyét mutatják.
Toktermések még pl.: ligetszépe és ökörfarkkóró felnyíló-felrepedő tokjai
Toktermések még pl.: - "d": a vérehulló fecskefű becőszerű tokjai (az egyik nyíllal jlölve), csak kívülről hasonlít a hüvelyhez és a becőhöz, de ez fejlődését és belső szerkezetét tekintve tok; "e": keltike toktermései (az egyik nyíllal jelölve).
Toktermések még pl.: - len, veronika és ibolya termése.
Toktermés még - kecskerágók termése: "a": csíkos kecskerágó toktermései még zártan (bal kép) majd felnyílva; "b": bibircses kecskerágó toktermése felnyílt tokkal. A felnyílt tokokból kilógó magköpenyes magoknál látható, hogy az "a" esetben - az egyébként fehéres színű - magokat egy narancsvörös színű, húsos magköpeny teljesen beborítja (mag nem látszik ki), a "b" esetben a fekete magokat a húsos magköpeny csak részben borítja be (a magok részben kilátszanak).
Toktermések még pl.: - gyújtoványfű fogakkal nyíló tokjai (a), ahol nyíl jelöli a még éretlen tokot; és nagy utifű kupakkal nyíló tokjai (b), ahol nyíl jelöli az egyik már leválni készülő, de még fennlévő kupakot és másik nyíl az üres tokon a levált kupak helyét. Néhány kihullott mag is látható a "b" képen.
Csörgőfa termése:
A legtöbb irodalomban három részből összeállt toktermésnek tekintik, bár a hártyás, külső burka ("tokja") nem termőlevél-, hanem csészeeredetű. A felső ábrán: "a": éretlen termés, "b": az érés közelében lévő termés, "c (1-3)": a csészeburok három részre szétesve (felnyíló termés).
Az alsó ábrán éretlen és az érés közelében lévő magok felvágva.
Még néhány esetben találunk csészeeredetű, védő külső burkot - "tokot" -, pl.: a varjúmák virágainál is. "cst": csészetok (külső tok), "tt": termőtok (belső tok), "m": a már felnyílt termőtokban lévő mag.
Lásd:
Aszmag
Száraz, zárt, valódi, megkeményedett burokkal rendelkező, általában több termőlevélből csoportosan fejlődő termés vagy húsos áltermésben lévő, társasan/csoportosan fejlődő termésrész, több típusa van. Például az iszalagok, a boglárkák, a szamócák, a rózsák termése:
Bal kép: réti iszalag aszmag-terméscsoportja (a bibék "tollas" repítőszőrökké alakultak); jobb kép: gyapjas boglárka terméscsoportja (a terméskéken lévő "csőr" hossza, alakja határozójelleg lehet).
Bal kép: indiai szamóca áltermése (szamócatermés) - az aszmagok a termés "húsán" ülnek; jobb kép: vadrózsa "csipkebogyó" áltermése (az aszmagok a termés húsos részén belül találhatók /lenti kép/).
Csipkebogyó termés ("csipkebogyó terméstípus") egészben és felnyitva. Húsos áltermés, a meghúsosodott vacok tartalmazza a benne lévő csoportosan fejlődő aszmagokat. Nyilakkal jelölve - "a" és "a`": a bibék és bibeszálak; "b": bibecsatorna, amely a magházakhoz vezeti a bibeszálakat; "c": egy aszmag kemény burka; "d": a mag. ("c" és "d" azért figyelhető meg, mert az aszmag is ketté lett vágva.)
Hüvely
Száraz, hosszában egyik vagy mindkét hosszanti varrata mentén, a csúcsa felől kezdődően két kopáccsal (hüvelyfelek) felnyíló - kivételesen (pl.: gyalogakác) zártan maradó - termés. Két termésfél alkotja és ezen az üregen belül - eleinte gyakran kissé húsos szövetben - fejlődnek a magok. Például a pillangósvirágúak termése.
Lehet tagolatlan vagy cikkekre tagolt, mert a magok között befűződések szűkítik. Utóbbi esetben a a magoknál néha jól láthatóan kidudorodik a hüvely, és előfordul faj, amelynél inkább nem felnyílik, hanem a cikkeknél esik szét.
A hüvely - ritka kivételekkel - általában a szélességénél jóval hosszabb és lehet egyenes, görbült vagy némely esetekben spirálisan felcsavarodott is. Általában több - gyakran sok és csak ritkán egy vagy kettő - magot tartalmazó termés:
Hüvelytermések: "a": aranyfa ("aranyeső"), "b": borsóka bükköny, "c": édeslevelű csüdfű
Becő és becőke
Száraz, felnyíló termés, amely felületes ránézésre a hüvelyhez hasonló, de ezekben középen található egy válaszfal (replum) is, amíg a hüvelyben nem. A becő a szélességénél jóval - gyakran sokszorosan - hosszabb, a becőke hossza és szélessége között pedig nincs sokszoros mértékű eltérés, leggyakrabban - bizonyos tűréssel - közel azonos a hossza és a szélessége:
"a": becőtermések (parlagi zsombor), "b" és "c": becőketermések (pásztortáska és korongpár - utóbbi esetben a becőkék párosan alakulnak ki).
[Lásd még az "összetéveszthető termések" részt is fentebb!]
Szem
Száraz, zárt termés, amelynél a termésfal a maghéjjal összenőtt. Például a termesztett gabonafélék, egyes pázsitfüvek, kukorica termése. A termések egyesével fejlődnek, bár egy termésszáron kialakuló torzsán vagy kalászban együttesen nagy számban is találhatók:
Bal kép: a búza már érő kalászában a takarólevelek (pelyvák, toklászok) még védik a bennük elhelyezkedő szemtermést (egy szem nyíllal jelölve), amely hamarosan kihullik. Jobb kép: a héla zab termésénél a toklász (amely szőrös és hosszú szálkát visel) hozzánőtt a szemterméshez (egy már kihullott szem nyíllal jelölve).
Gumós perje. Szemtermése van, amely felületes szemlélő számára úgy tűnhet, mintha már a kalászkában kihajtana, de a szemek mellett fejlődő kis sarjnövényeket külön sarjgumók vegetatív szaprodási úton fejlesztik, nem a mag.
Tömlő
Száraz, kicsiny áltermés, ahol a termőre majd a termésre egy előlevél - leggyakrabban palack- vagy hagyma alakúan rázárul. A tömlő a felső végén kissé felhasad - ezért nyitott -, "tömlőszerűen" üreges, a szűk felső hasadáson (csőr) kilógnak a bibék, az üregben szemtermés fejlődik. A tömlőt kettő vagy több lepellevél többé-kevésbé takarhatja. A tömlők megjelenése (bugában, csomóban vagy hosszú füzérben), formájuk, hasasságuk, a csőr hossza és végződése (pl.: villás vagy nem), a takarólevelek formája és színezete határozójelleg.
A sás-fajok fejlesztenek tömlőtermést:
"bi": a tömlőből annak csúcsán kilógó bibék, "m": a tömlőt - a fotózott fajoknál csak részben - takaró lepellevelek.
Néhány faj tömlős terméscsoportjai (a középső képen porzós virágok is láthatók).
Makk
Valódi, száraz, zárt termés, amely általában fásodott héjú és egy magot tartalmaz. Nyitott (a) vagy zárt (b) termésburokban (kupacs) vagy ahhoz kapcsolódva, általában magánosan - ritkán kettesével-hármasával vagy többesével - fejlődik. Például tölgyek, gesztenyék, bükkfa, gyertyán, hárs termése:
Tölgyek és gesztenye termése. A tölgyek nyitott kupacsa általában "fedelékes"-en pikkelyes (fent), de a csertölgyé "bozontos"-an szőrös (lent). A gesztenye zárt, bozontos kupacsa a képen fel van vágva.
Bükkfa termése - a bal képen a négy kopáccsal nyíló, bozontos termésburok még zárt, a jobb képen már felnyílt és előtűnik a makk (amelyet a tölgyekéhez képest kisebb mérete miatt "makkocska"-nak is nevezünk, de lentebb lásd a fogalmi különbséget!). A bükk makkjai a temésburkon belül kettesével fejlődnek (ritkán csak magánosan vagy hármasával kifejlődve is előfordul).
Gyertyán makkja (nyíllal jelölve) a háromkaréjú kupacslevélhez kapcsolódva és hárs makkjai (egyik nyíllal jelölve), amelyek többesével, közösen, terméskocsányokkal kapcsolódnak a kupacslevélhez.
[Megj.: Pongyola módon a szakmában is és a hétköznapokban is, a tölgymakkokhoz képest való kicsinységük miatt ezekre is használatos a "makkocska" kifejeztés, de lásd lentebb a fogalmi különbséget!]
Hárs makkjai kibontva is: Megfigyelhető a hárs jellegzetessége, hogy a kemény terméshéjon belül egy üreg van és ebben általában egy mag fejlődik (nyíllal jelölve). Bár - mivel a termés öt termőtáj összeolvadásából alakul ki - több is fejlődésnek indulhatna, de a többi nem fejlődik ki: a képen lent a kis rögök a felnyitott termésekből kivett bibeszálak végén ill. azokról leválva.
Makktermés még - több más között - például a keserűfűfélék tulajdonképpen "lependék" termése (lenti fotó), és más lependék és ikerlependék termések is - a két utóbbi típus jellemzését lásd fentebb az adott címszavaknál!
Keserűfű-féle növény repítőszárnyas (lependék) makktermései.
Makkocska
Valódi, száraz, zárt (ritkábban felnyíló) egymagvú termés, amely többrekeszesre összeolvadt termőkből résztermésként négyesével alakul ki. Például ilyen az ajakosak, a kenderfélék termése:
Két ajakos növény éretlen (zöld színű) illetve érett (barnás és feketés színű), de még ki nem hullott makkocskái (nyíllal jelöve) még a csészében. A bal oldali képen jól látszik, hogy négy résztermés van a csészékben.
Kender makkocskái még a csésze által fedve - egy közülük nyíllal jelölve -, ill. a csészéből már részben előtűnve - itt is nyíllal jelölve.
Pongyola módon a hétköznapokban gyakran csak "mag"-nak nevezik a kendermakkocska-termést.
Sajátos makkocska termése van még például az eperfának is, ahol a megvastagodott virágzati tengelyen elhúsosodott és egymással összenőtt négy lepellevél tartja a makkocska részterméseket. A termés a csoportos áltermés kategóriába sorolható:
Eperfa terméscsoportja - egy résztermés nyíllal jelölve.
Csonthéjas termés (más néven: csontár)
Húsos, (gyakran leves) egymagvú (ritkán és kivételesen két-három magvú) termés, ahol a külső termésfal egy bőrszerű héj (bőrszövet + kutikularéteg), a középső termésfal elhúsosodott, a belső termésfal pedig csontszerűen kemény magburok ("csonthéj") és ebben található a mag (a kettő együttes neve: kőmag). A legbelső kemény burok és a mag csak a külsőbb rétegek szétesése után kerül elő. Típusos megjelenését a valódi termések közé soroljuk.
Alaptípusa (pl.: a szilvák, meggyek, cseresznyék, barackok termése) mellett van még néhány módusult fajtája is, ilyen például a szeder- és a málnatermés:
Típusos csonthéjas termés (szilva): "a": a termés kutukulával borított vékony, bőrszerű héja; "b": terméshús; "c": a kőmag - kemény magburok és benne a mag. (A jobb oldali termés felnyitva.)
[Megj.: A hétköznapokban - vagy szakmailag is, ha nem kívánunk teljesen pontosnak lenni, a kőmagot csupán "mag"-nak nevezzük (szilvamag, barackmag, meggymagozó-készülék, magvaváló gyümölcs, stb.). Ez botanikailag helytelen, de - főleg a hétköznapoban - elfogadható.]
Kökény szilvatermése (bal kép), megfigyelhető a viaszos kutikularéteg; szedertemés és málnatermés (középső és jobb kép). Az utóbbi két termés tulajdonképpen csonthéjas résztermésekből összetett terméscsoport.
Bogyó
A hétköznapokban "bogyó"-nak sokféle kicsi, gömbölyded vagy hosszúkás, leggyakrabban húsos, belül maggal - vagy magnak kinéző termésrésszel - rendelkező termést nevezünk, ám nem minden kicsi, húsos termés bogyó, ezt figyelembe kell venni, ha pontosan akarjuk a terméstípust megadni.
A bogyó húsos és gyakran leves valódi termés, felső állású magházból fejlődik és általában több termőlevélből, de találunk egy termőlevélből fejlődőt is. Általában többmagvú. A bőrszerű terméshéjon belül a további belsőbb termésfalak elhúsosodnak, ellevesednek. Például bogyótermése van - sok más mellett - a burgonyaféléknek, a szőlőknek, a sóskaborbolyának a békabogyónak, a paradicsomnak és a paprikának... Ha a bogyótermés termésfalai között levegő található, akkor felfújt bogyó a neve, pl.: paprika. A bogyótermések vagy értékes tápanyagokat, vagy méreganyagokat is tartalmazhatnak:
Típusos bogyótermés (csemegeszőlő): "a": a termés kutukulával borított vékony, bőrszerű héja; "b": terméshús; "c": magok - kívülről kemény magburokkal borítva. (A felső sor bogyói kettévágva.)
Ebszőlő csucsor, ördögcérna, vadszőlő bogyótermései.
Fagyal még éretlen és már érett bogyótermései.
Álbogyó (például "csonthéjas bogyó" 1 és "álcsonthéjas bogyó" /másképpen: "bogyószerű csonthéjas" áltermés/ 2 -néven nevezett termések)
Hasonlít a bogyóterméshez, de mindig alsó állású magházból fejlődik. Ezt gyakorta - nem minden fajnál - onnan látjuk, hogy marad a termés csúcsán valamely virágrész is.
Az "álbogyó" termés nem ritka. Ilyenek például a bengék (1), a somok (2), az ezüstfa (2) termései:
Kutyabenge, húsos som, ezüstfa termései.
Pédául álbogyó termés még a bodzák és a hóbogyó termése is:
[Megj.: A gyakorlatban a szakmai alapfogalmakat figyelmbe véve helytelenül - de ha nem kívánunk szigorú szakmai pontosságot, akkor elfogadhatóan -, az álbogyó termést is "bogyó"-nak nevezzük (pl.: "hóbogyó", "lebogyózzuk" a bodzát, "bogyótermése kicsi", stb.).]
Almatermés
Az almatermés több, - általában öt - alsó állású termő egységesedésével képződő húsos falú, zárt áltermés. A magot tartó belső részek alapján fajtól függően társas tüsző vagy gyakoribb előfordulással társas aszmagtermés-nek tekinthető, amely külsőbb részeinek kialakításában a termőn kívül más virágrészek is részt vesznek, pl.: a "gyümölcshús" jelentős részét a vacok adja. Ilyen termése van például az almáknak, körtéknek, egyes berkenyéknek:
Almatermések - alma (felvágva, belül az aszmagokkal), házi berkenye, vadkörte.
Almácska
A rózsafélék családjának egyes tagjaira jellemző, az almaterméshez hasonló de kisebb, kevésbé lédús, húsos falú, zárt áltermés, ahol az aszmag/aszmagok - előfordul, hogy csupán részben - besüllyednek a termés húsos falát kialakító vacokba. lyen termése van - többek között - például egyes berkenyéknek:
Madárberkenye almácskái részben felvágva.
[Megj.: egyes szakirodalmak a galagonyák és a madárbirsek egy- illetve több termőlevélből keletkező terméseit is az aszmago(ka)t tartalmazó "almácska"-terméstípusba sorolják, bár növényhatározók a termés "kőmag"-ját jellemzik, amely fogalmat típusalkotóként a csonthéjasok legbelső termésrészére használjuk.]
Például:
Egybibés galagonya és fekete madárbirs almácska termései.
Diótermés
Többféle besorolása is van, a legelterjedtebb szerint "álcsonthéjas" termés (csonthéjas áltermés), mert a mag megkeményedett (csontkemény) burokban található - mint a valódi csonthéjasok esetében -, de a csonthéj típusa, a termőlevelekből való kifejlődés módja és a külsőbb termésburkok szerkezete és funkciója némileg eltérő. Ilyenek például a Juglans-diók (pl.: közönséges /étkezési/ dió, feketedió):
Diótermések (feketedió). "a": a teljes termés ép külső burokkal (a húsos burok neve: kopáncs); "b": talajon talált, kemény héjú termésbelső egyik fele (kívülről a kpáncs már régen lefoszlott). A "csonthéj" ürege tartalmazza a magot, ami a képen lévő diófélből már hiányzik (a dió kicsírázása közben felhasználódott vagy idővel elkorhadt vagy állatok kiették - a történet már nem állapítható meg).
Áltoboz (tobozka)
Általában egyivarú (női ivarú) fürtszerű virágzat alakul áltobozzá, ahol a virágok tövében fellevelek vannak. A fellevelek meghúsosodnak, elfásodnak vagy elvékonyodva hártyássá válnak, a virágzati tengely gyakorta megvastagszik és ez a kettő hoz létre "tobozszerű" képletet, amelyben a magokat kis makkok tartalmazzák. Például a komlók és az égerfák termése áltoboz:
Komló (a) áltobozai és égerfa (b) még éretlen és már beérett, a makkok elhullajtása után is egybemaradó áltobozai.
[Megj.: tekinthető áltoboznak a gyertyán terméscsoportja is - lásd feljebb!]
NYITVATERMŐK
Néhány gyakoribb "termés":
"a": fenyőtoboz - a pikkelyszerű termőlevelek elfásodnak és az így kialakult, ksőbb nyitottá váló rekeszek tartják a magokat; "b": borókabogyó - a pikkelylevelek elhúsosodnak és megérve kék színű magköpenyként beborítják a magot; "c": a tiszafa "termése" - az elhúsosodott termőlevelek (magköpeny /a narancsvöröses színű rész/) a magot /feketés rész/ csak részben borítják.
Fenyőtoboz - "pl": a virágzati tengelyen szórtan álló, elfásodott termőpikkelyek (pikkelylevelek), "km": a már kihullott magok nyitott termőhelye előtűnik, amikor a termőlevelek a mag érésével együtt kissé szétnyílnak, hogy a magok kiszóródhassanak. Látjuk, hogy egy toboz nagy számban hoz létre magokat.
Fenyőtoboz elfásodott "virágzata" már kihullott magokkal - a toboz pontosabb szerkezete. "vt": a kilátszó virágzati tengely, "fp": a magkezdeményeket kezdetben védő (a fotón már szétnyílt) fedőpikkelyek, "tp": termőpikkelyek. Látszik, hogy egy-egy termőpikkely párosával hozza létre a magkezdeményeket és magokat.
A csikófark "termése": egyesével vagy kettesével fejlődő magjait magonként néhány (ált. 3-4) elhúsosodott murvalevél (nyíllal jelölve) takarja.
______________
[1] és [2]: Lásd - rendszertan/fogalomtár!
Ajánlott irodalom:
- Király G. (szerk.) (2009): Új magyar füvészkönyv. Magyarország hajtásos növényei. Határozókulcsok. Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság, Jósvafő.
- Simon T: A magyarországi edényes flóra határozója - harasztok-virágos növények. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2000.
- Simon T - Seregélyes T: Növényismeret - a hazai növényvilág kis határozója. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1998
