A gyökérzet megfigyelése és értékelése általában csak mélyebbről történő kiásással lehetséges. Bár előfordul, igen ritkán van erre szükség a növény meghatározásához vagy leírásához, mert a föld feletti vagy a közvetlenül föld alatt lévő - vízinövények esetében a víz felett vagy a vízben lévő - szervek általában elégségesek. Ezért itt csak a legfontosabb fogalmakat említjük.
Kétszikű gyökérzet
A kétszikű gyökérzet főgyökérből (a/"f") és a belőle elágazó oldalgyökerekből (a/"o") áll. A főgyökér lehet vékony vagy vastagabb. Előfordul tápanyagraktározás céljából erőteljesen megvastagodó főgyökér, ez a karógyökér (b), ennek ritkán vannak vastagabb oldalágai, inkább fonálszerű, szálas oldalgyökereket fejleszt.
A gyökér - különösen a főgyökér - talajban való lefutása (pl.: egyenes vagy oldalirányban növekvő -e inkább) is határozójelleg lehet.
További példák kétszikű gyökérzetre (bal o.: fehér libatop, jobb o.: pokolvar libatop). A baloldali példán a főgyökér nem elágazó, a jobb olalon a főgyökér kissé elágazó:
Egyes fajok gyökereinek lehet valamilyen egyedi jellemzője, ez fontos lehet. Például a villás boglárka hosszabb-rövidebb, megvastagodott gyökérkoloncokat fejleszt (néhányat nyíl jelöl):
Egyedi jellemző még például egyes vízinövények, például a rencék "rovarfogó" gyökere, amelynek ágacskáin apró csapdák (néhányat nyíl jelöl) találhatók a plankton kis víziállatkáinak elfogása és megemésztése érdekében:
A gyökérzet terjedelmessége (nagysága), a talajba való lehatolási mélysége igen változó, a fák gyökérzete általában terjedelmes, eléri a föld feletti részek terjedelmességét is, de a lágyszárúak - különösen ha nem évelők - esetében általában nem éri el a hajtásrendszer nagyságát (pl.: a lenti képen a kunkor gyökérzetét hasonlíthatjuk össze a hajtásrendszerrel).
Egyszikű gyökérzet
Az egyszikű növények (egyebek - pl.: hagyma- és gyöktörzseredetű gyökerek - mellett, ezt lásd a » hajtásmorfológia lapon) gyökerei
mellékgyökerek, így ezeket mellékgyökérzet jellemzi. A mellékgyökérzet gyökérágai - néhány speciális kivétellel, pl.: támasztógyökerek - egyenrangúak, ez az egyforma vékonyságukban is megnyilvánul. A gyökérágak általában "egy pontból" indulnak ki, így ez a gyökérzet gyakran úgynevezett "bojtos" gyökérzet: